358 szavazattal, 234 ellenében megszavazta a brit parlament a Brexitről szóló megállapodást. A törvény megerősíti azt, hogy az Egyesült Királyság európai uniós tagsága 2020. január 31-én, londoni idő szerint 23 órakor megszűnik. Ez azonban csak az első lépés az úton: az alsóházi, az alapvető irányokat megerősítő jóváhagyást január elején háromnapos vita, majd a felsőház követi, ha itt módosításokat kérnek, még egyszer megjárhatja az alsóházat, utána hagyhatja csak jóvá a királynő. Végül az Európai Parlamentnek is meg kell szavaznia a megállapodást (ez várhatóan január 29-én történik meg).

A megállapodást eddig négyszer terjesztették be a parlament elé, háromszor leszavazták, egy negyedik alkalommal – mindössze kilenc nappal a Brexit előző, október 31-re kitűzött határideje előtt – első olvasatban ugyan támogatták, ám elvetették a kormány által kiszabott szoros menetrendet.

Az egyezségnek ez a második változata. Az első, háromszor leszavazott verzió még nem rendelkezett az ír-északír belső határ átjárhatóságáról, szerepelt viszont benne a bukást okozó „backstop” klauzula, amely egy EU által kitalált szükségmegoldást helyezett kilátásba, ha a britek nem találnak ki valamit időre. A mostani, október közepén elfogadott verzióba már egy megoldás is bekerült az ír helyzetre, az más kérdés, hogy minimum bizonytalan, ezt sikerül-e meg is valósítani majd.

AFP / HO / PRU

Johnson erről igyekszik nem beszélni, pártja azt ünnepli, hogy végre sikerült túllépni a parlamenti patthelyzetet, amely jó ideje akadályozta a rendezett kilépést. És annak is örvendhet, hogy Mark Carney jegybankelnök végre távozik. A Brexit gazdasági kockázataira rendszeresen figyelmeztető, a keményvonalas Brexit-táborban közellenségnek tartott kanadai szakember utódját, Andrew Bailey-t néhány órával a szavazás előtt jelentette be Sajid Javid pénzügyminiszter.

Konyhakész Brexit?

„A sütő be van kapcsolva, négyes fokozaton, ebédre kész leszünk” – a kormányfő ezzel vezette fel péntek délelőtt a parlament alsóházában a megállapodásról szóló javaslatot, visszatérve egyik korábbi hasonlatához, amelyben „konyhakész” Brexitről beszélt. Egy másik mondásáról szintén diszkréten hallgat – ez arról szólt, hogy október 31-re levezényli a Brexitet, „ha beledöglik is” – a törvénytervezetbe mindenesetre belekerült egy olyan pont, amelyben megtiltják, hogy a kilépést követő átmeneti időszak határidejét későbbre tolják a mostani, 2020. december 31-i időponthoz képest.

AFP

Az az elmúlt három és fél év után minimum kétségesnek tűnik, hogy 11 hónap alatt sikerüljön levezényelni a jövőbeli viszony meghatározására irányuló, a kilépésnél jóval komplexebb tárgyalásokat. A Downing Street mindenesetre szóvivője útján azt üzente pénteken a kétkedőknek: az EU is egyetért ezzel a menetrenddel.

Ez azért nem tűnt ennyire egyértelműnek a múlt heti brüsszeli EU-csúcson, ahol Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke sorolta, mi mindenre kellene átfogó választ adni: a vámmentes szabadkereskedelmen túl például a védelmi vagy a tudományos együttműködésre. Nem véletlen, hogy a találkozót lezáró sajtótájékoztatón az uniós vezetők gondosan elkerülték, hogy választ adjanak arra a kérdésre, elég lesz-e az idő, csak ennyit tudhattunk meg: a megbeszéléseket – a kilépésről szóló tárgyalásokhoz hasonlóan – az Európai Bizottság vezényli le, amelynek február elsejére meglesz a mandátuma erre, az egyeztetésnél azonban a „józan ész” lesz a legfontosabb vezérelv, nem az időkeret. Egy biztos: ha meggondolná magát a londoni vezetés, június végéig kell jeleznie a hosszabbítást az EU felé – végül is ebbe beleférhet egy törvénymódosítás is.

Arról, hogy a kilépés után miért lesz még az eddigieknél is bonyolultabb a helyzet, ebben a cikkben írtunk bővebben:

Azt hitte, itt a vége a Brexit-cirkusznak? Most jön a java

A brit választás után a Brexitről szóló egyezkedés a következő szakaszába léphet, ám arra semmilyen garancia nincs, hogy az egyszerűbb lesz a két és fél éve húzódó mostaninál. Az újraválasztott Boris Johnsonnak azonban az is fejfájást okozhat, hogy Skóciában és Észak-Írországban is megerősödtek a nacionalisták, akik egyáltalán nem osztják a kormány elképzeléseit a Brexitről.

Az egyeztetést jó eséllyel nem fogja megkönnyíteni az a néhány újítás, amelyet a brit kormány a megállapodásról szóló törvényjavaslatban elhelyezett. A függetlenségre törekvő briteknek lehet érdekes, hogy a szigetország több bíróságának jogosultsága lesz felülírni majd az Európai Bíróság döntéseit – az EU és az európai belső piac legfőbb döntéshozó testületének számító luxemburgi testület az egyik legnagyobb szálka a kemény Brexit híveinek a szemében, ám kérdés, hogy ez a módosítás mennyire fogja zavarni az uniós felet.

Feszültséget okozhat, hogy a kormány eláll attól a korábbi vállalástól is, hogy a dolgozók jogai nem csorbulhatnak az EU-tagsághoz képest – az Európai Bíróság például az ilyen kérdéseket hivatott szavatolni. (A liberális brit munkaügyi szabályozás évtizedek óta szemben áll az unió szociális törekvéseivel, London így most annak örülhet, hogy kiszabadul Brüsszel karmai közül, az unió vezetői pedig azt remélik, hogy a jövőben könnyebben sikerül például az ilyen kérdésekben megállapodásra jutniuk a tagországoknak.)

Soha véget nem érő történet

A brit parlament sem lehet különösebben elégedett, hiszen a kormány szűkíti a testület jogkörét is, például úgy, hogy a jövőben nem kell háromhavonta beszámolnia, és nincs szüksége a testület jóváhagyására az EU-val folytatandó tárgyalásokhoz. Ezt alapesetben Theresa May is így képzelte el: a volt kormányfő gyakorlatilag kihagyta volna a parlamentet az egész folyamatból, kezdve onnan, hogy a kilépés kezdeményezését saját jogkörben intézte volna, ezt végül a legfelsőbb bíróság akadályozta meg.

Ha már nem lehet kihagyni a parlamentet, hát meg kell erősíteni a többségünket – adta ki ezután a parancsot May, amikor 2017 tavaszán előrehozott választást kezdeményezett, ám itt is rosszul taktikázott: a júniusi választáson győzni tudott ugyan, ám kisebbségbe szorult a konzervatív kormány, ráadásul a Brexittel kapcsolatban az EU-val megkötött megállapodásnak a párton belül sem volt nagy a támogatottsága. Ez eredményezte azt a tragikomikus elemeket sem nélkülöző több hónapos politikai dráma, benne egy egyszer elnapolt, majd háromszor elbukott szavazással a most elfogadott megállapodásról, egy párton belüli és egy parlamenti bizalmi szavazással Theresa May-ről. May végül májusban unta meg a megaláztatásokat, és adta pártja kezébe a döntést utódlásáról.

AFP / Pool / Thierry Sharlier

Ebből a versengésből került ki győztesen az egyik rebellis tory, Boris Johnson korábbi külügyminiszter, aki szintén nem tudott dűlőre jutni a parlamenttel, csak ő keményebben vágott vissza. Előbb felfüggesztette a parlamentet, majd amikor a legfelsőbb bíróság ezt is megakadályozta, nagy nehezen kiharcolta, hogy új választásokat írjanak ki. A múlt csütörtökre kiírt voksolást pedig nagy fölénnyel nyerte meg.

„Ezt az eredményt vártuk 2017-ben” – összegezte csütörtökön, az immár 80 fős konzervatív többséggel felálló alsóház első ülésén Theresa May, aki most már úgy fog bevonulni a történelembe, mint a miniszterelnök, akinek komoly erőfeszítései ellenére sem sikerült véghezvinnie a Brexitet. Az most biztosnak tűnik, hogy Johnson lesz az, aki valóban kilépteti országát az EU-ból, ám azt egyáltalán nem lehet biztosra venni, hogy ez tényleg sikertörténet lesz az Egyesült Királyság számára.