Úgy tűnik, mintha mindenhol jelen lenne Jevgenyij Prigozsin, az orosz zsoldosokat külföldre közvetítő Wagner Csoport fő tulajdonosa és vezetője. Miközben százszámra toborozza Szíriába a Basar Asszad elnököt támogató orosz hadsereg segédcsapataiban szolgáló fegyvereseket, az általa szerződtetett tanácsadók megpróbálják befolyásolni az afrikai államokban rendezett választásokat. A Szentpéterváron működő trollgyárak irányítójaként pedig a digitális hadviselésben vállalt meghatározó szerepet: a bérkommentelői elárasztják a különféle közösségi oldalakat.
Közben otthon a Prigozsin tulajdonában lévő élelmezési cégek etetik az orosz katonák és a közalkalmazottak jó részét, s már vannak olyan vállalatai is, amelyek óvodáknak és iskoláknak szállítanak – néha hasmenést és hányást okozó – meleg ételt. És megtartotta az éttermeit is, Szentpéterváron az ő kezében vannak a legjobb vendéglátóhelyek. Becslések szerint a Vlagyimir Putyin orosz államfő bizalmasi körébe tartozó, 58 éves üzletember már több milliárd rubeles vagyont gyűjtött össze.
A Putyinhoz hasonlóan Szentpéterváron – az akkori Leningrádban – született Prigozsin nem volt mindig ennyire sikeres. Tizenhat éves koráig, 1977-ig egy sportolókat képző bentlakásos iskolában élt, a sífutásra szakosodott. Ám nem hozta az aranyakat, így híján volt pénznek, s ez lehetett az oka annak, hogy úgy döntött, amit nem tud megvenni, azt ellopja. 1979-ben lebukott, s felfüggesztett börtönbüntetést kapott. 1981-ben már rablásért, csalásért és kiskorúak prostitúcióra kényszerítéséért ítélték el: 12 évet kapott, amiből kilencet töltött rács mögött.
Szabadulása a gorbacsovi olvadás idejére esett, és ő azonnal megérezte, miben van az üzlet. A nevelőapjával előbb egy hot dog hálózatot hozott létre, majd elegáns éttermeket nyitott, ahová azok jártak, akik szerinte megunták, hogy állandóan pirogon és vodkán éljenek. Nem sokkal az után, hogy Vlagyimir Putyin 2000-ben megnyerte az első elnökválasztását, Prigozsin volt az, aki megszervezte a külföldi államfők tiszteletére rendezett első állami vacsorákat. Ismerősei szerint Putyin nagyon elégedett volt a kiszolgálással, és figyelemre méltónak találta, hogy a férfi szakított a bűnözői múltjával, és ezért bizalmába fogadta a később „Putyin szakácsaként” ismertté vált üzletembert.
A bizalom elnyeréséhez az is kellett, hogy Prigozsin kiváló társasági ember, a történeteivel képes órákon keresztül szórakoztatni vendégeit. A média elől azonban bujkál, eddig egyszer nyilatkozott, akkor, amikor kiderült, hogy a trollgyárak tevékenysége miatt az USA-ban vádat emeltek ellene a 2016-os amerikai elnökválasztásba való állítólag beavatkozás gyanújával.
„Az amerikaiak nagyon erős képzelőerővel rendelkeznek, azt látnak, amit akarnak. Ha most éppen egy ördögöt akarnak látni, akkor tessék, itt vagyok”
– mondta.
A mára révbe ért Prigozsin változatlanul Szentpéterváron él. A villájának kertjében egyebek mellett egy kosárlabdapálya és egy helikopter-leszállóhely is van, s ha utazni akar, akkor használhatja a magánrepülőjét vagy a negyvenméteres jachtját is. Szabadidejében írogat, 2003-ban jelent meg a Pavel fiával és Polina lányával közösen összehozott mesekönyv.
Az üzletember egészen más arcát ismerhették meg azok, akik tengelyt akasztottak vele. A Novaja Gazeta című független lapban az egykori alkalmazottja, Valerij Amelcsenko arról mesélt, hogyan kellett zaklatnia Prigozsin és Putyin ellenfeleit, s milyen titkos akciókban vett részt Ukrajnában és Szíriában. Hamar kiderült, hogy hiba volt kiteregetnie ezeket a dolgokat. Miután megjelent az írás, a szerkesztőség elé valaki egy koszorút és egy levágott birkafejet tett, hogy az újságíró is tudja, mihez tartsa magát. Amelcsenko pedig eltűnt, s amikor két hét múlva előkerült, visszavonta a szavait, és azt állította, az egész történetet a lap újságírója találta ki.
