„Építjük a szövetségi államot, magabiztosan haladunk ebbe az irányba, és e munka már meghozta a polgáraink számára is látható első eredményeket” – ez volt a fő üzenete Vlagyimir Putyin orosz és Aljakszandr Lukasenka fehérorosz államfő Szocsiban tartott pénteki rendkívüli találkozójának. A soron kívüli tárgyalásra azt követően került sor, hogy Lukasenkáék egy hamis bombariadóval minszki leszállásra kényszerítettek egy Athénból Vilniusba tartó utasszállítót, és őrizetbe vették a fedélzeten tartózkodó ellenzéki bloggert, Raman Prataszevicset és orosz állampolgárságú barátnőjét Szofija Szapegát.

Mostanra egyértelműen kiderült, hogy már az első pillanatban is gyanús bombatörténet egy rosszul kitervelt hazugság. A fehéroroszok azt állítják, hogy egy Svájcból érkezett, titkosított e-mailben a Hamász palesztin félkatonai szervezet közölte, pokolgépet helyezett el a Ryanair gépen és a szerkezet Vilnius fölött fog felrobbanni. A történet viszont sok sebből vérzik: a Hamász azonnal cáfolta, hogy bármi köze lenne az állítólagos fenyegetéshez, és az is sokat mondó, hogy az angol nyelvű szövegben azt követelik az EU-tól, hogy állítsa le a Gáza-övezetet támadó izraeli hadsereget. Mindezt néhány nappal az után, hogy életbe lépett az Izrael és a Hamász közötti tűzszüneti megállapodás. És az is kiderült, hogy azt a titkosított e-mailt, amely állítólag tartalmazta a fenyegetést, igazoltan 24 perccel azt követően küldték el, hogy a fehérorosz hatóságok utasították a Ryanair kapitányát a Minszkben való leszállásra. A pilóták egyébként hezitáltak a nyilvánosságra hozott hangfelvétel alapján, hogy komolyan vehető bombafenyegetésről van-e szó, végül a leszállás mellett döntöttek.

Sok más furcsa körülmény mellett az is meglepő, hogy Aljakszandr Lukasenka személyes utasítására egy MiG-29-es harci gépet küldtek a Boeing 737-es mellé. A pilóta ugyanis már elfordult Minszk felé, így a vadász szerepe legfeljebb annyi lehetett volna, hogy ha a terroristák működésbe hozzák az egyébként nem létező pokolgépet, akkor jó eséllyel megsemmisült volna a MiG is.

AFP

Moszkva sem hiszi

A történet hihetetlenségét az is bizonyítja, hogy szemmel láthatóan a Lukasenka mellett kiálló Moszkva sem vette komolyan a sztorit. A Kreml ugyanis nem azt ismételgette, hogy valós volt a fenyegetés, hanem arra emlékeztette a világot, hogy 2013-ban Evo Morales bolíviai elnök Moszkvából indult gépét amerikai kérésre leszállították Ausztriában, mert úgy gondolták a fedélzeten volt az amerikai titkosszolgálatok viselt dolgait kiszivárogtató Edward Snowden. Azaz párhuzamot vontak a két eset között, amelyekben az volt a közös, hogy a cél egy körözött személy elfogása volt.

A szakértők szerint Lukasenkáék a Kremllel egyeztetve kényszerítették leszállásra az ír légitársaság gépét, s miután az EU államai kitiltották az unió légteréből a Belavia fehérorosz légitársaságot, s az EU-s légiközlekedési cégek Fehéroroszországot kikerülve közlekednek, Moszkva más eszközökkel is segíti szövetségesét: több nyugati légitársaság kényszerült moszkvai járata törlésére, miután „technikai” nehézségek támadtak a leszállási engedélyekkel. Valószínűleg az történt, hogy az oroszok így büntetik azokat a légitársaságokat, amelyek kitartanak Fehéroroszország kikerülése mellett.

Szövetségbe forrasztaná

Az orosz támogatás aligha van ingyen, Moszkva már évek óta azon fáradozik, hogy az orosz „védőernyő” alá beterelje az 1994 óta Lukasenka irányítása alatt lévő volt szovjet tagköztársaságot. A két ország már jó ideje szövetségi államként funkcionál, ám ez jó ideig a gyakorlatban alig jelentett valamit. A szövetség mélyítését Moszkva kezdte el szorgalmazni pár évvel ezelőtt, a terv az volt, hogy Putyin úgy hosszabbítja meg elegánsan 2024-ben elvben lejáró elnöki mandátumát, hogy az orosz államfői székből átül a szövetségibe. Ezeket a próbálkozásokat Lukasenka visszaverte: ha Putyin lett volna a szövetségi elnök, akkor neki jóval alacsonyabb tisztséggel kellett volna beérnie. Ennek lett az a következménye, hogy végül a Kreml úgy oldotta meg – jóval kevésbé elegánsan – a mandátumhosszabbítást, hogy módosították az orosz alkotmányt és ezért újra kezdték az államfői mandátumok számítását.

STRINGER / AFP

Az első támadásokat visszaverő Lukasenka helyzete azonban az utóbbi egy évben jelentősen meggyengült: a 2020-as elnökválasztás eredményét – amelyet a hivatalos adatok szerint a voksok nyolcvan százalékával nyert meg – valószínűleg jelentős mértékben elcsalta, s emiatt hónapokig tartó tüntetéssorozat rázta meg a tízmilliós országot. Az Európa utolsó diktátoraként is számontartott politikust csak Moszkva támogatta – az EU újabb szankciókat vezetett be a tüntetők ellen durván fellépő rezsim ellen – és Oroszország hitellel is segítette szövetségesét. Most a nyugati országok által légi kalózkodásnak, illetve repülőgépeltérítésként értékelt akció után Lukasenka újra magára marad, s ezzel rezsimje még inkább függeni fog Moszkva akaratától. Putyin pedig már jó ideje azon fáradozik, hogy minél többet újraépítsen az 1991-ben szétesett Szovjetunióból, illetve a még korábban, 1917-ben megszűnt orosz birodalomból: 2008-ban Oroszország megszerezte a Grúziához tartozó Abháziát és Dél-Oszétiát, 2014-ben az Ukrajnához tartozó Krímet kebelezte be Moszkva és komoly katonai támogatásban részesítette a kelet-ukrajnai Moszkva-párti szakadárokat, akik Oroszországhoz csatolnák Ukrajna keleti megyéit.

Orosz félsiker

Putyin erőfeszítései csak részsikert hoztak: Grúzia és Ukrajna maradéka igencsak eltávolodik a Kremltől, és a többi volt szovjet tagköztársaságban is csökken az orosz befolyás: Moldovában az európai integrációt támogató erők győztek a legutóbbi választáson és a sokáig az orosz érdekszférában lévő Örményországban is az a Nikol Pasinján került hatalomra, aki távolabb terelné hazáját az orosz medvétől. Nem kizárt, hogy Moszkva meg akarta leckéztetni Pasinjánt, amikor a tavaly ősszel indított karabahi azeri offenzíva során a vártnál jóval kisebb lelkesedéssel állt ki Örményország mellett és hagyta, hogy Azerbajdzsán szinte az összes, korábban örmény kézen lévő azeri területet visszafoglalja.

AFP