Kik a hírhedt tálibok, akiknek a visszatérésétől retteg a világ?
Öt év uralkodás, majd húsz év amerikai fölény után újra a tálibok vezethetik Afganisztánt. A rendkívül jól szervezett és nagy büdzséből gazdálkodó radikális iszlamista csoport rengeteg áldozat árán vészelte át a megszállást. De kik ők, honnan jöttek és mit akarnak?
Idegen elnyomás alatt születtek, azt lerázva térnek most vissza a tálibok. Az amerikaiak húszéves afganisztáni jelenléte véget ért, és úgy tűnik, velük együtt kivonult az országból az afgán kormány is, otthagyva az egészet a külföldön hírhedt és rettegett radikális iszlamista csoportnak, a táliboknak.
A szunnita csoport története még a 80-as évekbeli szovjet megszállásra nyúlik vissza. 1979-ben a szovjetbarát kormányt megdöntő erők leverésére szállták meg a szovjet csapatok Afganisztánt, új kormányfőt állítva, de ezt tíz éven át húzódó háborúskodás követte. A Szovjetunió széteséséig egymással lazán szövetkező muzulmán hadurak és a magukat isten szolgájának nevező mudzsáhidok próbálták gerillaakciókkal destabilizálni a kormányt, többször amerikai, pakisztáni, iráni támogatással: a folyamatban már részt vettek a későbbi tálibok is, de igazán csak a megszállás végét követő polgárháborúban váltak szervezetté.
A tálib (arabul tanuló, diák) csoportok gerincét keményvonalas konzervatív, Afganisztánban vagy Pakisztánban szigorú vallási taníttatást kapó férfiak adták, akik konkrét tervekkel vágtak neki a hatalmi űr kitöltésének: békét és biztonságot akartak elérni a saját saría-értelmezésük szerint. 1996-ra sikerült megszerezniük a hatalmat, egyúttal kialakítva az Iszlám Emirátust Omar molla vezetésével.
Az afgánok alapvetően üdvözölték, hogy stabil, korrupció- és befolyásmentes, valamint az iszlámra támaszkodó rendszer jött létre, jóllehet a mindennapi életvitelbe gátlástalanul beleszólt az új rezsim: a nőknek mindenüket el kellett takarniuk, tíz éven felül iskolába, valamint dolgozni sem járhattak, a férfiaknak szakállt kellett viselniük, tiltva volt a tévé, a zene és a mozizás, a kivégzések és csonkítások pedig mindennaposak voltak az iszlám törvénykönyvére hivatkozva. Nem véletlen, hogy az 1996 és 2001 közötti időszakban, bár sikerült nagyjából egységesíteni az országot, nem volt tárgyalópartner a tálib vezetés a globális arénában.
Otthont adott viszont terrorszervezeteknek, köztük a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokért felelős al-Káidának is, amelyet annak az Oszáma bin Ládennek az irányítása alatt követték el, aki a nyolcvanas években a szovjetek elleni harc egyik vezetője volt. A tálibok nem voltak hajlandók kiadni a támadás után bin Ládent az USA-nak, amire azonnali megszállás volt a válasz, a tálibok hatalma látszólag megroppant.
Azonnal létrejött egy átmeneti kormány, hamarosan új alkotmány és papíron egy Amerika által támogatott demokratikus rendszer született, de az elkövetkezendő 20 évben folyamatos NATO-jelenlét, 13 számjegyű forintnak megfelelő amerikai befektetés és több mint százezer, köztük 40 ezer civil halálos áldozat sem volt elég a helyzet stabilizálásához. Hogy véget ér a megszállás, Donald Trump mondta ki: a tálibok több éves, részleteiben ma is tartó tárgyalások után 2020 februárjában írtak alá békeegyezményt az Egyesült Államokkal. Ennek értelmében több mint 5000 bebörtönzött tálib került szabadlábra, cserébe megfogadták, nem engedik, hogy Afganisztán területén terrorszervezetek működjenek. Bár biztos volt, hogy az amerikai segítséggel működő hatalom nem fogja sokáig húzni, a tálibok augusztusban rohamtempóban vették át a hatalmat, és aki teheti, menekül az országból.
Kik most a tálibok?
Bár ilyen gyors bevonulásra látszólag kevesen mertek volna fogadni, a táliboknak valójában erős hátországuk van: a főként drogkereskedelemből, ásványbányászatból és adóztatásból származó költségvetésük évi 1,6 milliárd dollár körül lehet, és ugyan sokkal kevesebben vannak, mint az afgán kormány apparátusa, náluk szervezettebbek, a kormányerők sem szívesen szegülnek szembe velük.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az amerikai megszállás ellenére képesek voltak egy párhuzamos államot létrehozni és működtetni: 17 bizottságon keresztül irányították szervezetüket és az általuk ellenőrzött régiókat, az ország több mint felében pedig 85 ezer fős, elhivatott hadseregükkel viaskodtak a nyugati szövetségesekkel. Mindazonáltal, ha nem is nyíltan, de támogatják őket a régió szunnita iszlám államai (pl. Szaúd-Arábia, Pakisztán, Egyesült Arab Emirátusok), az olyan országokban pedig, mint a szomszédos Pakisztán, kifejezetten erős befolyással bírnak. (Pakisztánban ütöttek végül rajta a bujkáló Oszáma bin Ládenen az amerikaiak tíz éve, és itt lőtték meg a tálibok az iskolába járásért kiálló aktivista lányt, Malála Júszafzait.)
Joe Biden annak ellenére sem fordított hátat az elődje által megkötött békeszerződésnek, hogy a tálibok azóta nem katonai támaszpontok megtámadásával, hanem terrortámadások és újságírók, bírók, aktivisták ellen elkövetett célzott merényletek révén tartották félelemben a lakosságot, kifejezve ezzel azt, hogy
a stratégiájuk változhatott, de az ideológiájuk nem.
A tálibokat jelenleg Haibatullah Ahunzada vezeti: az alapító generációhoz tartozó lelkész 2016 óta irányítja a szervezetet, miután Omár molla 2013-ban meghalt (bár ezt csak 2015-ben jelentették be), az őt követő Aktar mollát pedig az amerikaiak dróntámadásban megölték. Ahunzadának korlátlan hatalma van minden politikai, vallási és katonai ügyben. Az ő jobbkeze a politikai ügyekért kiemelten felelős, a reprezentációval Katarból foglalkozó helyettes, az egykori talibán-társalapító Baradar molla. A tálib kabinetet a 17, különböző feladatokra (hadügy, hírszerzés, gazdaság, oktatás, egészségügy stb.) specializált bizottság fejei adják, de létezik egy 26 fős tálib tanács is, a tálibok saría-törvénykezését pedig a főbíró Abdul Hakim molla ellenőrzi.
Bár a világ és az Afganisztánból menekülők aligha képesek másként tekinteni a kialakulóban lévő tálib vezetésre, mint elnyomó, és az Iszlám Államnak és egyéb radikalista terrorszervezeteknek melegágyat adó rendszer, ők maguk úgy vélik,
egy türelmes, és az iszlám szabályai szerint konzekvens csoportot képviselnek.
Legalábbis ez olvasható ki a helyettes vezető Sziradzsuddin Hakkáni 2020-as, a New York Timesba írt cikkéből. A Hakkáni-hálózat gerillaalakulat-szervezője szerint a tálibok a békére törekednek, még akkor is, ha a béketárgyalások során az amerikaiak szorongatták a tálib csoportokat. Afganisztán jövőjéről úgy fogalmazott:
Bízom benne, hogy a külföldi elnyomásból felszabadulva képesek leszünk egy iszlám rendszert felépíteni, amelyben minden afgánnak egyenlő jogai vannak, a nők lehetőségeit – az iskolába járástól a munkavállalásig – az iszlám hithez mérten megvédjük, és értékalapú, egyenlő esélyeken nyugvó társadalmat tudunk létrehozni.
Hakkáni szerint hatalmas kihívások állnak Afganisztán előtt, rendet kell tenni a határokon belül és pozitív nemzetközi kapcsolatokat kell kialakítani.
Amerika házhoz ment a terrorért
A tálibok történetében elejétől a végéig kulcsszerepet játszik az Egyesült Államok: a létrejöttükben, a világban kialakult hírnevük formálásában, és a most születő hatalmukban is. A hidegháború részeként az amerikai diplomácia a saját szemében is elfogadhatatlan dolgokat támogatott, hogy ellensúlyozza a szovjetek befolyását. Afganisztán szovjet megszállása alatt a CIA nyakig benne volt a mudzsáhidok kiképzésében, a későbbi tálibokat is magukban foglaló iszlám fundamentalisták között pedig sikerült magát Oszáma bin Ládent is felvértezni. A tálibok és bin Láden terrorszervezete, az al-Káida között végül jó viszony alakult ki: az afgán Emirátus 1996 és 2001 közötti éveiben biztonságban szervezhette magát a csoport, és ugyan napjaink béketárgyalásainak alapfeltétele lenne, hogy lépjenek fel ellenük, egy ENSZ-jelentés szerint továbbra is fennáll a barátság.
A szovjet képlet egyébként ugyanaz volt, mint amit az amerikaiak követtek 2001-től: egy nagyhatalom egy számára barátságos rezsimet épített ki, és támasztott meg katonai erővel, valamint korszerű tudással. A tálibok beskatulyázása viszont csak a New York-i terrortámadások, és az abból fakadó "terrorellenes háború" miatt vált kulcsfontosságúvá: bár a béke valóbán távol állt tőlük, a világ az amerikai narratívákon keresztül vérre menő radikálisokként ismerte meg a tálibokat (és más közel-keleti csoportokat is), jóllehet, pontosan ugyanazt kérték rajtuk számon, ami miatt éljenezték és támogatták őket a 80-as években.
A tálibok történetének mostani fejezetében is része van Amerikának, és felsejlik egy másik visszatérő elem is: az, hogy az USA nem tud jó döntést hozni a régióban. Sokan magát a megszállást tartották feleslegesnek (bár indokoltabbnak tűnt, mint Irak megtámadása), most viszont lehet, hogy pont annak beláthatatlanok a következményei, hogy Washington annyiban hagyja a békefenntartásra irányuló, a valóságban hatalmas áldozatokkal járó afganisztáni műveleteit.
(via Al Jazeera, BBC, CNN, Wall Street Journal, New York Times, Hindustan Times, Real Stories)
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
Sírva mondja a kamerába egy afgán lány: Nem számítunk, mert Afganisztánban születtünk
A közösségi oldal nyilvánossága előtt siratta el a jövőjét.
Már a tálibok ellenőrzik Kabul diplomáciai negyedét – videók
Üresen állnak a nyugati követségek korábban nagy erőkkel védett épületei, amelyek között lázadó harcosok sétálgatnak.
