Amikor a tálibok legutóbb, 1996-ban megszerezték a hatalmat Afganisztánban, nem volt kérdés, hogy milyen államot és kormányt hoznak létre. Kabul és az ország többi része romokban hevert a szovjet megszállás elleni harcok, majd a polgárháború miatt. A gazdaság összeomlott, a kihalt, poros fővárosban a lakosság éhezett, félt, és belefáradt az öldöklésbe.

A berendezkedő tálibok azt csinálhattak, amit akartak: középkort idéző, brutális elnyomó rendszert építettek ki. De a most, két évtizeddel az amerikai invázió és az Egyesült Államok afgán szövetségeseinek győzelme után visszatért szélsőséges iszlamista mozgalom egészen más körülményekkel találkozott a fővárosban és országszerte. Kabul ötmilliós, nyüzsgő, közlekedési dugóktól sem mentes metropolisszá vált, és számos helyen vidéken is visszatért az élet. Bár a tálibok az utóbbi két évtizedben – kisebb-nagyobb mértékben – mindig jelen voltak Afganisztán területén, és a harcok mellett együttműködtek a helyi erőkkel, az ország irányítása ma sokkal bonyolultabb és jóval nagyobb kihívást jelentő feladat lesz számukra, mint 1996 és 2001 között.

Alig több mint egy héttel a hatalomátvétel után még mindig nem állt fel a tálib kormány. Az szinte borítékolható, hogy eltörlik a 2004-es alkotmányt, és ki sem kell kiáltani az Afganisztáni Iszlamista Emirátust, hiszen szerintük az meg sem szűnt. De vajon az iránihoz hasonló teokrácia születik-e, amelyben a nőknek azért vannak bizonyos jogaik, vagy inkább egy olyan vallási diktatúra, ahol nem lesznek választások, és a nők megint eltűnnek az utcákról és a közéletből? És ki áll majd a rendszer élén?

Erről is olvashat a HVG hetilap csütörtökön megjelenő számában és HVG360-on, mely az afganisztáni hatalomátvételt járja körbe.

HVG