Bihari Ádám
Bihari Ádám
Tetszett a cikk?

Minél többször írjuk le, hogy ennél közelebb még sosem álltunk egy háborúhoz, annál közelebb állunk egy háborúhoz? A nemzetközi híroldalak vezércikkeinek címe alapján bármelyik pillanatban megindulhat az orosz invázió, és a nyugati hatalmak is megunták már a diplomatikus nyelvezetet. Vajon az eljelentéktelenedést kockáztatja, akinek a kardja még a hüvelyben marad?

2015. június 7. – „Voltunk már Berlinben, leszünk még Kijevben!” – fordította magát ukránnak valló, donyecki születésű kísérőnk, Anna, a több méteres betonelemre írt cirill betűs feliratot. Pont mikor már majdnem megörültünk, hogy vége a front legveszélyesebb szakaszának számító senkiföldjének (aznap már megjártuk a front ukrán oldalát is). 

Ez a mondat már akkor belevésődött az agyamba és ma talán aktuálisabb, mint valaha.

Egész más lesz, ha az igazi orosz hadsereg indul neki

Az akadály mögött kissé ütött-kopott, de abszolút működőképes tank állt, ami hamarosan be is mutatta tudományát, mikor befarolt a betonakadályok közé, az út közepére. Így jelezve, hogy mára bezár a bazár, utánunk aznap már senki nem juthat be az ostromlott Donyeckbe. „Isten hozott a pokolban” – bökte oda nekem keserűen mosolyogva Anna.

Donyeck - 2015. június
Bihari Ádám

Nincs sok esély rá, hogy 2022-ben is beüljünk sztéket majszolni ugyanabba a donyecki belvárosi étterembe, miközben a háttérzajt a teraszon a második minszki egyezményre akkor épp fittyet hányó tüzérség fegyverdörgése adja. Az akkori szórványos tüzérségi tűzhöz képest idén tényleg a pokol köszönthet be Donbaszban, ha a legrosszabb forgatókönyv igazolódik be.

Egyelőre még a szakadár erők választják el az orosz hadsereget az orosz határ túloldalán állomásozó, nyugati hírszerző szervek szerint több mint 100 ezer fős haderőtől, de a csapatösszevonás kiteljesedése esetén 175 ezres létszámmal számol az orosz hadvezetés - legalábbis ezt állítják az amerikai védelmi minisztérium forrásai.

Ja ezek? Áh, csak rakétarendszerek, vadászbombázók és harckocsik

A már a határon eddig felvonult csapatok megerősítésére éppen a napokban érkezett gyakorlatozni az orosz Távol-Keletről – tehát a világ legnagyobb országának egyik sarkából a másikba – két S-400-as légvédelmi rakétarendszerből álló zászlóalj, Pancir légvédelmi rakétarendszer és 12 darab Szu-35-ös nehéz vadászbombázó repülőgép a Moscow Times cikke szerint. A két szakaszban (január 18. és február 9., valamint február 10. és 20. között) zajló gyakorlatra a Belarusz Köztársaság nyugati részén, Lengyelország, Litvánia és Ukrajna határaihoz közel kerül sor.

A New York Times térképe szerint páncélozott harcijárművekből álló és gépkocsizó gyalogsági egységek állomásoznak a határ másik oldalán, kicsit több mint 100 kilométerre Donyecktől, Persianovszkijnál. Talán ennél is aggasztóbb a belarusz–orosz–ukrán hármashatárnál csoportosuló erők mérete és változatossága Klincinél, Jelnyánál és a brjanszki régióban. Tüzérség, rakétarendszerek, taktikai és harckocsizó egységek. Az ukrán–orosz határtól Kijev alig 200 kilométerre délre fekszik. És akkor a szakadár területeken most is harcoló egységekről, egy nagyjából 30 ezer fős állományról még nem is beszéltünk.

Ukrán katonák gyalogolnak a Donyecktől 38 kilométerre északra fekvő Verhnotorecke település közelében húzódó frontvonalnál, a kelet-ukrajnai oroszbarát szakadárok és az ukrán kormányerők közötti összecsapások egyik helyszínén 2021. decemberében
MTI

Nem csak arról van szó jelenleg, hogy megindulnak-e Ukrajna felé az orosz egységek, hanem arról is, hogy ilyen szintű készültségnél egyáltalán megteheti-e még Putyin, hogy nem indítja el az inváziót. A katonák, a felszerelés a helyén. Ahhoz, hogy az orosz elnök arcvesztés nélkül visszarendelhesse ezt a termetes haderőt, fel kell tudnia mutatni valami eredményt, legalább egy 3-as kell a lottón, hiszen a nehéz gazdasági helyzetben lévő ország állampolgárainak nem kevés rubelébe kerül a csapatkoncentráció, a már érvényben lévő és a még várható gazdasági szankciókról nem is beszélve. 

Amikor atomhatalmak vesznek össze, az nem játék 

Közben az Egyesült Államok rég nem látott lendülettel játssza el az ezüsthátú vezérhím szerepét és veri a harci dobot. Moszkva ugyan még mindig próbál áldozati szerepben tetszelegni, de több mint 100 ezres csapatösszevonással folyamatosan provokációról beszélni már annak is visszatetsző lehet, aki nem feltétlenül fúj egy követ a nyugati szövetségi rendszer tagjaival (vagy tagként is kicsit kilóg a sorból, khm…). Az Európai Unió vezető tisztviselői pedig igyekeznek jelentőséget tulajdonítani önmaguknak, ha már a körülmények ezt a szívességet nem tették meg nekik.

„Az egyik nap ezt mondják az elemzők, a másik nap azt. Az egyik nap elkerülhetetlen a háború, a másik nap még odébb van. Nehéz ebben az állandó őrületben élni” – meséli most egyik Kijevben élő ismerősöm, aki még az ukrán forradalom idején kalauzolt minket a jéggé fagyott barikádokon. A háborús pszichózis uralkodik Ukrajnában is, ahol reguláris haderő mellett önkéntes paramilitáris egységek is napi szinten gyakorlatoznak, elsősorban az orosz határtól 40 kilométerre fekvő Harkiv városában, de Kijevben is, sokszor saját forrásokból vásárolt fegyverekkel és felszereléssel. Zelenszkij elnök még nyáron írt alá a hadsereg létszámának növeléséről és a nemzeti ellenállásról szóló törvényt. Ennek keretében 2022-ben 11 ezer fővel nőtt az ukrán tartalékos haderő létszáma, 1000 fővel pedig a különleges bevetési egységeké.

Avgyevka, 2015. június
Bihari Ádám

Az ukrán–szakadár front már 2015 nyarán is Avgyijivkánál húzódott, itt áll ma is. Az egyik panelépület felső emeletének szétlőtt ablakából akkor rá lehetett látni a 2015 telén ronggyá lőtt donyecki reptér csontvázára. Ha az erdősáv előtti mezőn megjelenik – most már hivatalosan is – az orosz hadsereg, a nagyjából harmincezres szakadár haderő támadó egységeivel kiegészülve akkor az avgyijivkai lakótelep egykori játszóterén átgázolva rövid idő alatt elérhetik a közeli gyárkomplexum már most is romokban álló területét.

Avgyevka, 2015. június
Bihari Ádám

Tegyük hozzá, hogy még a határ nyugati oldalán már akkor is sokan akadtak, akik jobb esetben egyszerűen nem voltak oda az ukrán hadseregért. Rosszabb esetben nem is nekik szurkolnak, amikor összecsapásokra kerül sor.

Kicsúzhat az irányítás Putyin kezéből

Elemzők, újságírók, war-geekek, fotelstratégák, de még a legfelsőbb szinten a hatalmat gyakorló politikusok is csak találgatják (bár egészen más sakktáblát látnak, az biztos) hová fog kifutni az orosz-ukrán konfliktus legújabb állomása. Hogy az orosz védelmi politika célja vajon "csak" a folyamatos feszültség fenntartása-e, vagy egy tényleges invázió: „Á, az lehetetlen!” „Na jó, de 2014-ben is ezt mondták a Krímre!”.

2022 januárjában a vezető híreket olvasva ezért is egészen rémisztő olyan címeket olvasni, hogy „Az Egyesült Államok háborúra készül, az EU a deeszkaláción dolgozik”, „Súlyos választ ígért Putyinnak Blinken arra, ha orosz katonák mennek Ukrajnába”, „Az orosz Távol-Keletről is érkeznek már csapatok az ukrán határra”, „Nem fogjuk tűrni, hogy állampolgárainkat megtámadják a Donyec-medencében”. A világ többi részén az élet megy tovább. Pedig a küszöbön álló háború egyik oldalán közvetve, a másikon közvetlenül érintett fél a világ két legnagyobb nukleáris arzenáljával bíró atomhatalom.

Para bellum

Most még nem tudjuk, hogy egy év múlva úgy tekintünk-e majd vissza 2022 elejére, mint a pillanatra, amikor már előre lehetett látni a totális rombolás kibontakozását. Vagy arra az időszakra, amikor az orosz külpolitika egy vakmerő blöffel vissza akarta állítani birodalmi érdekszféráját, a Nyugat pedig kőkemény, sokszor kardcsörtető retorikával vágott vissza – és végül nem történt semmi. Most még nem tudhatjuk.

Ahogyan Dan Carlin, a világ egyik legnépszerűbb történelmi podcastjának műsorvezetője is mondta: „A történelem olyan, mintha felvételről néznénk egy focimeccset. Mi már tudjuk, hogy mi lesz az eredmény. Ők – a múltban – viszont a meccs elején feltették a teljes vagyonukat az egyik csapatra és fogalmuk sincs róla. Ugye micsoda különbség? Pedig ugyanazt a meccset nézzük”.

Egyelőre viszont azt sem, hogy elkezdődött-e egyáltalán a meccs, vagy már a félidőnél vagyunk. Mindössze azt látjuk, hogy a háborús retorika tombol mindkét oldalon. A játékosok pedig már nincsenek az öltözőben.

Ha úgy hozza a sors, hogy mégis megindul az orosz invázió, ez a háború pedig nem fog megállni a befagyott lövészárkok szélénél - alig 1200 kilométerre a magyar határtól.

Donyeck, 2015. június - Sztálin képe, a szovjet hadsereg győzelmének 70. évfordulóját hirdető plakáton
Bihari Ádám

 

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!

Kovács Gábor Vállalkozás

Magyarországnak különösen fájhat, ha elmérgesedik a helyzet Moszkvával

Az EU-ban az orosz gázimportnak egyik legjobban kitett ország Magyarország. Ha Oroszországot a Nyugat kemény szankciókkal sújtja, az a paksi bővítést is érintheti, amire a kormány az ország elektromos ellátásának jövőjét tette fel hosszú távon. Az unió azonban csak úgy vezethet be jelentős szankciókat, ha közben lábon lövi saját magát.

Németh András Világ

Oroszország magát hergeli az amerikai nem után

Feltüzelte az orosz médiumokat az, hogy az USA Moszkvának küldött válaszában megerősítette, nem fogadja el a Kreml követeléseit, azaz nem mond le a NATO keleti bővítéséről, és nem fejleszti vissza az 1997 után felvett tagállamok, így többek között Magyarország területére telepített infrastruktúrát.