Az az Oroszország, amit én ismerek, szimpátiát érdemel, nem gyűlöletet. Az én Oroszországomban bátor és tenni akaró emberek élnek, olyanok, akik filmeket, színdarabokat és könyveket írnak, akik felfedezéseket tesznek, akik tanítanak, és minden helyzetből a legjobbat hozzák ki. Az én Oroszországom Gyagilev, Rahmaninov, Brodszkij és Csehov.”

–  meséli a hvg.hu-nak a húszas éveiben járó Galina, aki még a háború előtt költözött el Moszkvából Milánóba. Galina egyike azoknak az oroszoknak, akik egy szűk, és némaságra ítélt kisebbséget képviselnek – azokat, akik tudják, mit tesz éppen Oroszország a szomszédjában. Őt, a szintén huszonéves Jelenát, illetve egy Szentpéterváron tanuló amerikai politológushallgatót, Mack Tubridyt kérdeztük arról, hogyan éli meg az orosz társadalom a háborút. Az orosz megszólalók védelme érdekében kitalált neveket használunk.

A szankciók szépen lassan mindenkit érintenek

„Egyelőre nem változtak meg a mindennapok, de vannak észrevehető apróságok. Az elektronikai cikkek és az autók árai kilőttek, az infláció elkezdett megjelenni a boltokban, és a cégek egy része, például az IKEA, azonnali hatállyal bezárta a boltjait” – meséli Mack Tubridy Szentpétervárról.

Bezárt moszkvai IKEA áruház

AFP / Pavel Pavlov

Abban minden megszólalónk egyetértett, hogy e pillanatban még nem változtak meg a mindennapok, és Putyint nem az fogja megdönteni, hogy idővel bezárnak a McDonald’sok. A nemzetközi vállalatok exodusa viszont hosszú távú következményekkel járhat: akik külföldi multiknál dolgoznak, egyre nagyobb veszélyben érezhetik a munkájukat, és vannak, akik már el is vesztették azt. Hasonló bajban vannak azok, akik online körökben mozognak; távmunkát végeznek, vagy éppen az interneten tanítanak. Azzal, hogy a netalapú szolgáltatások egy része kiszállt Oroszországból, egy másik részét pedig maga Moszkva fojtotta meg,

az átlagemberek elkezdték meginni a levét a háborúnak.

A pénzügyi szankciók pedig az orosz gazdaságon kívül közvetlenül is érintik az embereket: a külföldi pénzátutalás már csak kiskapukon keresztül lehetséges, a rubel értékvesztése pedig hatalmas csapás azoknak, akik külföldön tanulnak, vagy vannak határon túli munkáik is. „Hosszú távú terveket, megtakarításokat emészt fel a háború” – mondja Galina.

A jelenlegi helyzet azzal fenyeget, hogy a 90-es évekbe löki vissza Oroszországot – magyarázza Jelena. Ha a szankciók kitartanak, visszatérhet az az időszak, amit áruhiány, drámai munkanélküliség, jelentős bűnözés és magas öngyilkossági ráta fémjelzett. Mack Tubridy szerint érződik: a fiatalok megértik ennek a helyzetnek a súlyát, az idősebbek vagy nem értették még meg, vagy nem is veszik annyira komolyan, lévén, egyszer már megélték.

Orosz fiatalok és Putyin-párti szülők: „Apám rosszul lett, amikor szembesítettük az igazsággal"

Van, aki már megszakította a kapcsolatot az anyjával, más a testvérével fogott össze, hogy együtt bírják jobb belátásra a Putyin-fanatikus felmenőket. Hányadán állnak az oroszországi fiatalok szüleikkel, akik pártolják Oroszország Ukrajna elleni háborúját? A Deutsche Wellének nyilatkozók családjában az elmúlt két hétben elszabadultak az indulatok.

Hogyan működik a propaganda?

Nehéz a teljes társadalomról képet adni, mert az ország ketté van osztva. A nagyobbik abban a véleménybuborékban él, amelyet Moszkvából fújnak. A kisebbik csoport, amelyik még nagy küzdelmek árán hozzáfér a hiteles információkhoz, tehetetlen – írja körül a helyzetet Jelena, amikor arról kérdezem, mit tapasztal az orosz társadalom a háborúból.

Az Oroszországban felnőtt Galina és Jelena szerint nemcsak azért tehetetlen az orosz társadalom, mert a jelen pillanatban minden könnyen észrevehető információ a Kremlből jön, hanem azért is, mert a mostani propagandahadjárat egy hosszú folyamat kicsúcsosodása. Jelena ezt úgy magyarázza: az emberek a TV előtt nőnek fel Oroszországban,

az elmúlt 8 évben pedig úgy tálalták a világot, hogy ha a mostanihoz hasonló konfliktus kitörne, arra azonnal meglegyenek a magyarázatok.

Az emberek a tévé előtt nőnek fel Oroszországban

AFP / Dimitar Dilkoff

„A médiában azt harsogják 2014 óta, hogy a világ arra vár, hogy Oroszország elrontson valamit, és bekebelezhessék. Mindenki, aki ettől eltérőt mond, hazudik, azt az érzetet keltik, hogy az egyetlen, végső igazságot hallod, eszerint pedig Oroszország áll a jó oldalon” – teszi hozzá Jelena.

A háború közvetítésével kapcsolatban már sokszor volt szó arról, hogy az ukrajnai válságra kizárólag „különleges katonai hadműveletként” lehet hivatkozni, amelyben az ukrán neonácik támadásait próbálja rövidre zárni Oroszország azzal, hogy kizárólag katonai támaszpontokat, és veszteség nélkül céloz.

Mack Tubridy szerint a helyzet bonyolult, és nem is feltétlenül értik még a propagandát fogyasztók sem, de azzal a háttérrel, amit felépített a Kreml kommunikációs gépezete, elég csak egy részét tudni. „Ha valaki fogyaszt is független sajtót, a hírek csak összezavarni tudják, és logikus arra a következtetésre jutni, hogy nincs akkora baj, mint amekkorának azt a Nyugat beállítja.”

„A propaganda célja nem az, hogy mindent elhiggy, hanem az, hogy semmi másban ne legyél biztos.”

A független sajtó pedig teljesen tehetetlen: „ha nem tudod, pontosan melyik Telegram- és YouTube-csatornákat kövesd, esélytelen hozzáférni a hiteles információkhoz, a hagyományos szabad sajtó teljesen lehúzta a rolót” – ecseteli Jelena.

Galina szerint egyébként a Nyugat lábon lövi magát azzal, hogy információs téren is leszakítja Oroszországot a világról: bár érthető, hogy nem akarják, hogy Európa felé áramoljon az orosz propaganda, a lakosságot közben arra kényszerítik, hogy VPN-en keresztül próbáljon meg a külvilággal kapcsolatba lépni, amikor ezekre már előfizetni is nehéz a nemzetközi tranzakciók szankcionálása miatt.

A propaganda szította társadalmi megosztottság miatt pedig nehéz arra a kérdésre is válaszolni, hogy a társadalom egyetért-e a háborúval. A Kreml diktálta közvéleménykutatásokban felesleges hinni (és azok egyébként sem a háborúról szólnak), Jelena szerint mára pedig egyébként is bizalmi kérdés lett politikai- és közügyekről beszélgetni Oroszországban. Ez családi szinten is megjelenik, teszi hozzá Galina, akinek a szülei elhiszik a Kremlből érkező üzeneteket, és még mindig nem mert velük a háborúról beszélni, mert tudja, nem hinnének neki.

Az Instagram március 14-től vált elérhetetlenné Oroszországban

AFP

Milyen most orosznak lenni?

„Mindegy, hogy győzelemmel ér-e véget a háború. Oroszország hosszú távon csak veszíteni tud, én pedig itt állok, cserbenhagyva, védtelenül, legyőzötten” – meséli Jelena, amikor arról kérdezem, milyen érzések kavarognak benne az ország jövőjével kapcsolatban. „És tenni sem tudok ellene: nem is kell tüntetésen részt vegyél, csak egyszer vagy rosszkor a rossz helyen, és elfognak, átnézik a telefonodat, és bármit, amit benne találnak, felhasználhatnak ellened. Abból pedig bárkire rábizonyítják, hogy tüntetést szervezett.”

Galina szerint az, hogy a nemzetközi közösség démonizálja Oroszországot, csak tetézi, hogy sokan így is szégyenkeznek az országuk miatt, és teljesen haszontalannak érzik magukat, hogyha változtatni szeretnének rajta. A szankciók és a nemzetközi megvetés érthető, mégis, ha az orosz társadalomra gondol, inkább azt érezné igazságosnak, ha valamennyi együttérzést is kapnának, hiszen hiába sújtják az átlagembert is a büntetések, nem tud fellépni a hatalommal szemben miattuk. Azt meséli: 14 éves kora óta vesz részt a lehetőségekhez mérten aktívan a rendszer elleni küzdelemben, de őt is sokkolta, hogy az agymosás ilyen szinten működhet. Ő személy szerint viszont kitart amellett, hogy az orosz társadalom még nem vesztett el mindent:

„Igen, ki kell mondani, hogy Putyin háborús bűnös. Ő az, és a körei is azok. De a társadalmunk, a kultúránk nem vétkes, és az a dolgunk, hogy az utolsó pillanatig is megoldásokat keressünk, mintsem elfogadjuk a sorsunkat.”