Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Sértődött, fenyegetőző nyilatkozattal reagált, az orosz-olasz kapcsolatok "visszafordíthatatlan" sérülését emlegette Alekszej Alekszandrovics Paramonov, az orosz külügyminisztérium Európa-ügyi osztályának vezetője arra a hírre reagálva, hogy Olaszország fegyvereket szállít Ukrajnának. Paramonov kirohanása azonban nem állt meg itt: az olasz védelmi minisztert, Lorenzo Guerinit „oroszellenes sólyomnak” nevezte, és azt is felemlegette, hogy hálátlan, miközben Oroszország a koronavírus-járvány tombolása idején segített Olaszországnak.
Az orosz politikus vagdalkozása mintha csak amiatti csalódottságát fejezné ki, hogy hirtelen elillanni látszik annak a sok munkának és pénznek az eredménye, amelyet Moszkva az oroszbarát olaszországi állásainak kiépítésébe feccölt. Paramonov most váratlanul hathat – főleg egy olyan embertől, aki korábban az Olasz Köztársasági Érdemrend Lovagja kitüntetést is megkapta –, azonban az olasz és az orosz politikai együttműködés már nem olyan virágzó, amióta Mario Draghi Olaszország miniszterelnöke.
Draghi elődje 2018-tól 2021-ig Giuseppe Conte volt, a kormányakításhoz szükséges többséget az Öt Csillag Mozgalom és a Liga adta, az a két párt, amelynek soraiban több oroszpárti, helyesebben Putyin-párti politikus is van. A legismertebb Matteo Salvini esete, akit egy időben szokás volt a hazai sajtóban Orbán Viktor barátjaként emlegetni, és aki szereplési vágyától fűtve Putyint éltető pólóban fotóztatta magát pár éve a moszkvai Vörös téren. A történet mai utózöngéit ismerjük. De éppen a héten írta meg a L'Espresso hetilap egy ugyancsak Liga-párti szenátorról, Paolo Tosatóról, hogy 2016-ban, a Krím orosz annexióját követően olyan parlamenti előterjesztést készített, amelyben az oroszok elleni szankciók feloldását kérte, és amely előterjesztést állítólag az orosz milliárdos Konsztantin Malofejev munkatársa írt, a dokumentum alján egy összeget is feltüntetve: 20 ezer euró, a lap szerint ez a szolgálataiért járó ellenérték lehetett.
Guerini csupán röviden válaszolt: mint mondta, propagandának nem tulajdonít semmiféle jelentőséget. „Azonban minden olyan diplomáciai törekvést bátorítunk, ami véget vet az ukrán nép szenvedésének” – tette hozzá a védelmi miniszter, valamint kijelentette, hogy Olaszország továbbra is töretlenül kiáll Ukrajna mellett és a későbbiekben is ezt fogja tenni.
Draghi 2019-ig vezette az Európai Központi Bankot, Sergio Mattarella olasz államfő 2021-ben kérte fel szakértői kormány megalakítására. Draghi kormányában ennek megfelelően nyolc szakértő és tizenöt pártpolitikus kapott helyet, politikája pedig jelentősen eltér a Matteo Salvini belügyminiszter és Guiseppe Conte korábbi miniszterelnök nevével azonosított jobboldali populista, erősen oroszbarát vonaltól. (Pl.: korábban Salvini volt – Orbán Viktor mellett – az egyik leghangosabb kritikusa az Oroszországot a Krím megszállása miatt ért nyugati szankcióknak.)
Conte és Salvini távozása nem jelentette az oroszbarát politika megszűnését Olaszországban: az országot jelenleg is az Öt Csillag és a Liga vezeti, mindkét párt jó orosz kapcsolatokkal rendelkezik. Egyik párt képviselői sem állnak viszont nyíltan ki az orosz invázió mellett. Vannak viszont olyan szélsőséges politikusok, akik megteszik ezt: Volodimir Zelenszkij kedden szólalt fel az olasz parlamentben, ellene úgy tiltakoztak, hogy kivonultak beszédéről ülésteremből.
„Nyolc éve dolgozom Olaszországban. Dolgoztam Renzivel, Contéval és most Draghival. Mindent megtettünk azért, hogy hidakat építsünk, erősítsük a gazdasági és kulturális kapcsolatokat, azonban mostanra minden fenekestül felfordult” – jellemezte a kialakult helyzetet Szergej Razov, Oroszország olaszországi nagykövete. Razov kitért az olasz fegyverszállítmányokra is: mint mondta, azt tartja igazán aggasztónak, hogy az Olaszországból érkező fegyvereket civilek között is osztják Ukrajnában.
A korábban együttműködésre építő olasz-orosz viszonyon pont az a „mentőakció” rontott, amiért Paramonov szerint hálásnak kellene lenni az olaszoknak. 2020-ban Európában elsőként Olaszország északi régióiban robbant be erősen a koronavírus, ezzel jelentősen leterhelve a helyi egészségügyi ellátórendszert.
Oroszország ekkor sietett Olaszország segítségére: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Guiseppe Conte olasz miniszterelnök megállapodása értelmében több orvosi stábot is küldtek Olaszországba segíteni. Azonban azóta kiderült, hogy Olaszországba 2020. március 22-én nem csak orvosok és ápolók érkeztek: az orosz repülőgépekkel érkező 104 fős különítményből 72-en katonák voltak.
Az orosz kontingens feladata elsődlegesen az lett volna, hogy a Residennza Sanitaria Assistenziale (RSA) nevű nyugdíjasotthonban hajtson végre fertőtlenítő és a lakókat szűrő feladatokat az olasz szervek folyamatos ellenőrzése mellett, valamint fertőtlenítse a koronavírussal legsúlyosabban érintett városok utcáit, tereit.
Ezzel szemben az olasz sajtó arról számolt be, hogy a különítmény nem ment el a legsúlyosabban érintett kórházaknak, csupán az olasz kormány költségén megszálltak Bergamóban. Híradások szólnak arról is, hogy az olasz katonai különítmény Bergamo felé tartva megállt Milánóban, ahol az orosz konzulátuson találkoztak Paramonovval is. Az olasz sajtó ezzel a találkozóval kapcsolatban egyelőre találgat: nem tudni, hogy a találkozónak pontosan mi volt a célja. Szintén csak találgatás, de visszatérő eleme a találkozóról és az orosz különítményről szóló cikkeknek, hogy az Olaszországba érkező katonák jelentős része valójában az orosz titkosszolgálat tagja, akik azért mentek Bergamóba, hogy információkat gyűjtsenek az egészségügyi ellátórendszerről.
Az orosz különítmény jelenléte feltűnt az olaszoknak is. A parlamentben Riccardo Magi, a More Europe párt képviselője tett fel 2020. április elsején arra vonatkozó kérdést, hogy az oroszok pontosan milyen céllal érkeztek Olaszországba. Magi további információkra is kíváncsi volt: rákérdezett, hogy milyen típusú és hány darab egészségügyi felszerelés érkezett, valamint szerette volna tudni, hogy milyen képzettségű személyi állomány, illetve hány fős katonai kontingens érkezett az országba.
A képviselő választ azonban csak öt hónappal később – vagyis bőven az orosz „segítség” május hetediki távozása után – kapott Emanuela Del Re külügyminiszter-helyettestől. Del Re 2020. október 12-i válasza szerint az oroszok 512 800 maszkot, 30 lélegeztetőgépet, 1000 védőruhát, 10 000 gyorstesztet, valamint 100 000 PCR-tesztet hoztak magukkal. Az olasz sajtó számításai szerint ez a mennyiség azonban minimális segítséget jelentett csupán, ha egyáltalán megérkezett: ennyi eszközzel az oroszok csupán Olaszország fél napi szükségletét váltották ki.
Összefoglalva: Olaszországban heteken keresztül volt úgy egy elsősorban katonákból álló különítmény, hogy valójában nem tudni, mit csináltak ott, a magukkal hozott segítség pedig csupán jelképes volt, az orosz külügyminisztérium Európa-ügyi osztályának vezetője pedig hálát vár ezért cserébe, a hála kifejezéseképp pedig az Ukrajna felé induló olasz fegyverszállítmányok el nem küldését.
A katonai különítmény mellett szintén rontott a két ország kapcsolatán, hogy 2021. március harmadikán kémkedés vádjával őrizetbe vették az olasz haditengerészet egyik kapitányát. A hatóságok a kapitányt tetten érték, amikor bizalmas iratokat adott át pénzért cserébe az orosz nagykövetség egyik munkatársának. A diplomatát egy társával kiutasították Olaszországból.
Luigi Di Maio olasz külügyminiszter az esetet „rendkívül súlyos ellenséges cselekedetként” jellemezte, bekérette az orosz nagykövetet is, hogy az olasz kormány határozott tiltakozásáról tájékoztassa. Di Maio később Facebookon köszönte meg az olasz titkosszolgálatok munkáját. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az esetet követően sajnálkozott a kiutasításon, közleményében pedig reménykedett, hogy az esetnek az orosz-olasz kapcsolatok nem látják kárát.
Az olasz-orosz kapcsolatok gyors romlását az pörgetheti fel még jobban, hogy Vlagyimir Putyin március 23-án kijelentette: a barátságtalannak minősített országoknak rubelben kell fizetniük az orosz gázért. Olaszország pedig – az Európai Unió összes országával, így Magyarországgal együtt – barátságtalan országnak számít. Mario Draghi Putyin döntését szerződésszegésként értelmezte, hiszen az eredeti gázszerződés nem rubelben való kifizetést határozott meg.
Olaszország pedig távolodna az orosz energiafüggőségtől. Roberto Cingolani olasz ökológiai átállásért felelős miniszter március 17-én arról beszélt az olasz parlament felső házában, hogy az orosz gázimportot három év alatt tudják más forrással kiváltani. Olaszország éves szinten nagyjából 30 milliárd köbmétert importál az oroszoktól, ezért fájhat nekik különösen is, ha Paramonov fenyegetését beváltják az oroszok és valóban megszakítják kereskedelmi kapcsolataikat Olaszországgal.
Cingolani múlt heti felszólalásában azt mondta, az importált harmincmilliárd köbméterből húszmilliárdot rövid- és középtávon ki lehet váltani úgy, hogy felpörgetik az algériai importot évi kilencmilliárd köbméterrel, valamint növelik az olaj- és széntüzelésű erőművek kapacitását, amivel évente 3-4 milliárd köbméternyi gázt tudnának kiváltani. A miniszter hozzátette, hogy lehetőségként adott, hogy hatmilliárd köbméterrel növeljék meg az LNG-importot, így jönne ki a húszmilliárd köbméternyi gáz pótlása.
A maradék tízmilliárd azonban nehezebb ügy. Cingolani szerint tengerre telepített LNG-terminálokkal 16-24 milliárd köbméternyi LNG-t tudnának fogadni, azonban nincs elég termináljuk ehhez. A miniszter azt mondta, ezek megépítése három-négy évbe telne, jelenleg is vizsgálják annak lehetőségét, hogyan tudnak gyorsabban haladni a terminálok építésével.
