hvg.hu: Vlagyimir Putyin célja az volt, hogy megakadályozza a NATO-bővítést, most mégis úgy tűnik, Finnország és Svédország rövidesen belép az észak-atlanti szövetségbe. A finnek sokáig nem támogatták a csatlakozást, most viszont megváltozott a közhangulat, viszont Svédországban mintha csökkenne a lelkesedés. Helsinki ennek ellenére megy tovább az úton?

Jari Vilén: A belépésről hozott finn döntés egy nagyon élénk és gyors társadalmi párbeszéd eredménye, az egész azzal kezdődött, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök tavaly decemberben kétségbe vonta az országok jogát a NATO-hoz csatlakozásra. A folyamat akkor gyorsult fel még jobban, amikor Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát. A finn társadalom hangulata ekkor két nap alatt változott meg és a korábbi évtizedekben mért húsz százalék körüli arányról ötven fölé ugrott a belépést támogatók aránya. Ez a csatlakozási szándékról szóló bejelentés előtti napokban 76 százalékra emelkedett és szerintem most még magasabb a tagságot igenlők aránya. Az európai országok között valószínűleg most Finnországban az egyik legnagyobb a NATO támogatottsága.

A fő ok természetesen Oroszország és Putyin, hiszen az orosz elnök aláássa azt a biztonsági struktúrát, amelyet a második világháború vége óta építünk. A bejelentés után most már csak a formaságok maradtak: az államfő és a miniszterelnök ismertette álláspontját, ezt pedig támogatják a politikai pártok is, a parlamentben kétharmados többsége van az igeneknek. A jövő hét elején meglesz a parlamenti szavazás is, és értesüléseim szerint jövő szerdán nyújtjuk be a hivatalos belépési kérelmet. Ekkor érkezünk az úgynevezett szürke zónába, ami a jelentkezés és a csatlakozásról hozott döntés ratifikálása közötti időt jelenti.  

Jari Vilén

MTI / Kálmándy Ferenc

Ami Svédországot illeti, mi folyamatosan azt szorgalmaztuk, hogy Finnország és Svédország egyszerre jelentse be csatlakozási szándékát, mert úgy véljük, ha együtt jelentkezünk és kerülünk be az észak-atlanti szövetségbe, az további hozzáadott értéket jelent a térség és az egész földrész számára. Ha valamilyen ok miatt Svédország nem kíván csatlakozni, mi akkor is tovább megyünk. De van még idő, és mi arra számítunk, hogy a hét vége során Stockholmban is hasonló álláspontra jutnak. Svédországban ugyanis egypárti kormány van hatalmon és úgy tudjuk, hogy szombaton megszülethet a szociáldemokrata pártban a döntés.

hvg.hu: Mit adhat Finnország a NATO-nak?

J. V.: A teljes északi szárnyon és a balti térségben mi lehetünk a biztonság szavatolója. Egy pillanatra sem hagytunk legyengülni a hadseregünket, folyamatosan figyeltünk a fejlesztésre. A finn hadseregben 280 ezer ember áll készenlétben, 900 ezer a tartalékosok száma, a szárazföldi erő talán a leginkább harcképes Európában és a tüzérségünk a második legnagyobb Oroszország után. Míg a svéd hadsereg eszközei részben elöregedtek azt követően, hogy az 1990-es években azt hittük, mindenhol győz majd a demokrácia, Finnország az egyetlen, amely folyamatosan jelen van a sarkvidéki térségben: ott vannak a határőrök, illetve más katonai egységek és a légvédelem is erős. Folytatjuk a fejlesztéseket, F-35-ös harci gépeket vásárolunk, amelyek néhány éven belül meg is érkeznek. Finnország GDP-jének több mint két százalékát költi védelemre. A finn hadsereg kompatibilis is a NATO-val, az 1990-és évek óta tart már a közeledés folyamata, és ezért is bízunk abban, hogy a csatlakozás gyorsan megvalósulhat.

hvg.hu: Mennyire félnek a finnek egy esetleges orosz támadástól? Hiszen még ma is él az 1939-es Téli háború emléke…

J. V.: Nem érezzük úgy, hogy Oroszország fenyegetné Finnországot. Nincs oka Oroszországnak ránk támadnia, és az is igaz, hogy az utóbbi évtizedekben a finn-orosz határ volt a legbékésebbek egyike Európában. A csatlakozási szándék fő oka az, hogy miután Oroszország megtámadott egy hozzánk közel lévő másik államot, további biztonsági garanciákat keresünk és ezt a NATO-családon belül találjuk meg. S bár valóban szükségünk van további garanciákra, az is igaz, hogy a finn emberek nem félnek. Magabiztosak vagyunk, bízunk saját képességeinkben, és úgy véljük, akár a NATO nélkül is olyan erővel rendelkezünk, amely elriasztja a támadó szándékkal érkezőket.  

MTI / Kovács Attila

Finnország nem azért kíván csatlakozni a NATO-hoz, hogy onnan esetleg segítséget kapjon, hanem azért, hogy saját lehetőségeivel hozzájáruljon a közös biztonság megerősítéséhez. Ha Svédország is csatlakozik, akkor a Balti-tenger gyakorlatilag akkor is az EU és a NATO beltengerévé válik, hogy ott van az Oroszországhoz tartozó kalinyingrádi orosz exklávé, így sokkal hatékonyabbá és hitelesebbé válik a NATO védelmi ereje a Baltikumban és a lengyelországi térségben  is. Politikai értelemben is sokat viszünk be a NATO-ba, Finnország az egyik legstabilabb demokrácia Európában és az ország mindig is tevékeny szerepet játszott a fegyverzetkorlátozási erőfeszítésekben. Oroszország szinte teljes katonai erejét Ukrajnába vezényelte, és a finn határ közelében lévő egységeinek többségét is elvitte a térségből. A csapatok visszahozatala és az elszenvedett veszteségek pótlása hosszú időbe telik, ezért sem tartunk az orosz katonai fenyegetéstől, még a nukleáris riogatástól sem. 

hvg.hu: Akkor teljes a nyugalom?

J. V.: Az persze előfordulhat, hogy a ratifikációig eltelő fél- egy évben nőni fog a hibrid fenyegetések veszélye és előfordulhatnak kíbertámadások is – ezek fő célja az lesz, hogy megváltoztassák a finn társadalom NATO-val kapcsolatos álláspontját. A gazdaság terén nem várhatóak komoly orosz ellenlépések, a finn cégek jelentős része már úgyis távozott az Ukrajna elleni agresszió miatt Oroszországból. A történelmi tapasztalatok alapján már megtanultuk, hogyan kell viselkedni Oroszországgal, és az nagyon fontos, hogy minél keményebben fogja támadni Finnországot Moszkva, annál egységesebbé válik a finn társadalom. Ami viszont igazán veszélyt jelenthet Finnországra, az az, ha polgári elégedetlenség és zűrzavar alakul ki Oroszországban, melynek következtében az oroszok tömegesen menekülhetnek Finnországba. Nem lehet megjósolni, hogy milyen hatással lesz a háború az orosz társadalomra, de az egyértelmű, hogy minél tovább tartanak az összecsapások annál nagyobb árat kell fizetnie Moszkvának az offenzíváért, így nem lehet például kizárni azt sem, hogy a komoly emberveszteségek miatt felbolydul a társadalom. 

(Nyitóképünkön Bódis József rektor a Pécsi Tudományegyetem díszdoktorává avatja Jari Pekka Olavi Vilén korábbi finn nagykövetet az egyetem ünnepi szenátusi ülésén 2012. december 13-án. Fotó: MTI / Kálmándy Ferenc)