Ukrajna mindenkit meglepett azzal, hogy képes volt megállítani a február 24-én hatalmas túlerővel harcba induló orosz hadsereget: bár délen a támadók jelentős sikereket értek el, Kijevet a fővárost és az orosz határ közvetlen közelében lévő Harkivot nem sikerült elfoglalniuk, s a Kelet-Ukrajnában indított offenzíva is a jósoltnál sokkal nagyobb ellenállásba ütközik.

Bár az eredeti orosz tervek – a Nyugat-barát vezetés orosz bábkormánnyal való felváltása és a volt szovjet tagköztársaság legalább a felének elfoglalása – meghiúsultak, a győzelemmel felérő ellenállás lassan megrokkantja Ukrajnát. A harcok közvetett és közvetlen módon már több mint 500 milliárd dolláros kárt okoztak, a GDP legalább 50 százalékkal csökkent, a harctereken már több mint tízezer ukrán katona halt meg, s legalább háromszor ennyien sebesültek meg és tízezrekben mérhető a polgári áldozatok száma is. E mellett több millióan elmenekültek az országból, s sokaknak nincs is esélyük arra, hogy hazatérjenek, hiszen otthonaik romokban hevernek.

Egy férfi széttárt karokkal nézi az orosz légitámadásban súlyosan megrongálódott házát a donyecki régióban lévő Bahmutban

MTI / AP / Efrem Lukackij

Ugyan egyértelmű, hogy Ukrajna súlyos helyzetben van, a veszteségek pontos nagysága felmérhetetlen. „A kijevi kormány június elején kommunikációs stratégiaváltást hajtott végre: míg korábban nem közöltek adatokat saját veszteségeikről, vagy nyilvánvalóan a valóságosnál jóval alacsonyabb számokat tettek közzé, az utóbbi hetekben egyre több halottról számolnak be, a legújabb híradások napi 100-200 halottról és több száz sebesültről szólnak. Pár nappal ezelőtt pedig arról is beszámoltak az ukránok, hogy a február 24-e óta tartó orosz agresszió kezdete óta már az ukrán haditechnika 30-50 százaléka megsemmisült. Ezeket a számokat ugyanúgy nem lehet verifikálni, mint a korábbi adatokat, azon kívül ugyanis, hogy az ukránok ezt mondják, semmink sincs. Nehéz megmondani, hogy ezek tényleg a valóságos veszteségadatokat tükrözik-e. Nem tudni, hogy a súlyos veszteségekről szóló számok közzétételének az-e a célja, hogy felkészítsék a társadalmat, hogy mégsem teljes győzelem lesz a háború vége, azaz előbb-utóbb fegyverszünetet kell kötni Oroszországgal, vagy hogy a Nyugatra akarnak-e nyomást gyakorolni annak érdekében, hogy még több fegyvert szállítsanak Kijevnek. Az a legvalószínűbb, hogy mindkét cél egyszerre van jelen” – vélekedett Rácz András, a Német Külkapcsolatok Tanácsának Oroszország-szakértője, aki szerint olyan információk is kijutnak Ukrajnából, amelyek szerint a keleti fronton harcoló önkéntes erők közül több nincs megfelelően kiképezve és felfegyverezve.

Megbízható, de elégtelen adatok

Az ukrán és az orosz veszteségekről folyamatosan kiegészített információkat közlő hollandiai Oryx projekt adatai szerint a hadsereg egyebek mellett 1184 harcjárművet – harckocsit, páncélozott szállítójárművet – több tucat ágyút és 40 önjáró löveget, 19 rakéta sorozatvetőt, 44 légvédelmi rakétaüteget, valamint 11 helikoptert és 18 hajót vesztett. Ebben a felsorolásban ugyanakkor csak a dokumentálható veszteségek szerepelnek, így a valós adat ennél jóval nagyobb lehet.

Az oroszok az Oryx szerint is jóval nagyobb veszteséget könyvelhettek el: 4375 harcjárművet, 80 rakétasorozatvetőt, 63 légvédelmi rakétaüteget, valamint 35 légijárművet. A helyzetet bonyolítja, hogy a listán szereplő eszközök egy részét az ellenfél szerezte meg, így azok egy része a másik oldalon nyereségként szerepelhet. Közben az is egyértelmű, hogy az ukrán veszteségekről közzétett orosz adatok köszönőviszonyban sincsenek a valóssággal, az oroszok például 210 lelőtt ukrán repülőgépről beszélnek, ám az ukrán hadseregben nem volt ennyi harcképes repülő.

AFP / METIN AKTAS

Rácz András szerint az a fajta felőrlő taktika, amelyet most az orosz tüzérség alkalmaz, nagyon súlyos áldozatokkal jár azokban az esetekben, amikor a védők nem hajlandóak feladni egyes területeket. „Mivel az orosz tüzérségi fölény nemcsak a lövegek számában mutatkozik meg, hanem a lőszerellátásban is, az ilyen tüzérségi fölénnyel szemben az ukránok csak úgy tudják felvenni a harcot, ha behúzódnak a lakott településekre és az épületek között próbálnak menedéket találni a lövedékek elől. Ez viszont azzal jár, hogy a harcokban a polgári infrastruktúra is teljes mértékben megsemmisül” – magyarázta.

A háború elején sokan úgy gondolták, hogy az ukrán légierő már a harcok első napjaiban megsemmisül. Mint azonban később kiderült, ez nem következett be, továbbra is vannak harcképes helikopterek és repülőgépek, s ezek időnként csapásokat mérnek az orosz erőkre. Ez részben annak köszönhető, hogy nem sokkal az előtt, hogy az oroszok megindították az offenzívát, az ukránok utolsó figyelmeztetést kaptak az amerikaiaktól, hogy azonnal vigyék el a gépeiket a légitámaszpontokról. „Voltak olyan helyek, ahol néhány perccel az első lövedékek becsapódása előtt szálltak fel az ukrán harci gépek” – mondta az Oroszország-szakértő. "Az, amit az ukrán légierő sorsáról a háború elején, az akkor rendelkezésre álló információk alapján gondoltunk, és amit most tudunk, jól mutatja, mennyire óvatosan lehet csak kezelni a veszteségekről szóló információkat" - tette hozzá.

Időt vérre

Ukrajna most időt próbál nyerni, és igyekszik minél gyorsabbak kiképezni a katonákat a Nyugatról kapott új eszközök használatára. Az amerikaiaktól kapott M777-es lövegek használatát a tüzérek néhány nap, vagy hét alatt meg tudják tanulni, ám sokkal bonyolultabb a Németországtól kapott önjáró lövegek, a PhZ 2000-es alkalmazása. „A PhZ 2000 nagyon bonyolult, erősen automatizált önjáró löveg, a világ egyik legjobbja. A használatának alapszintű megtanulása is több hét, már csak azért is, mert Ukrajnának eddig még csak hasonlóan modern eszköze sem volt.  Egy hasonlattal élve: egy vontatott lövegre kiképzett ukrán tüzér számára az M777-esek használata olyasmi, mint ha valaki átülne egy Ladából egy Moszkvicsba, míg a PhZ 2000 leginkább azzal írható le, hogy valaki egy Lada után egy Forma-1-es versenyautót próbálna vezetni. Az is autó, de teljesen másképp működik és másképp kell üzemeltetni és karbantartani is” – vélekedett Rácz András.

Ukrán katonák M777 ágyúval készülnek lőni az orosz erőket a kelet-ukrajnai Donyecki területen

MTI / EPA

Ukrajnában súlyos gondot okoz az üzemanyagellátás is, Kijev is elismerte, hogy mostanra Ukrajna teljes egészében importra szorul, megsemmisült ugyanis a teljes finomítókapacitás és a raktérkészletek nagy része sincs már meg. Akut üzemanyaghiány egyelőre nincs, de valószínűleg előbb-utóbb még súlyosabb helyzet alakul ki.  A hadiüzemek is megsemmisültek, Ukrajnának már nem maradt páncélozott harcjármű gyártási kapacitása, sőt már a nagyobb javításokat sem tudják Ukrajnában elvégezni, azokat külföldön, Csehországban, Szlovákiában, vagy Bulgáriában kell elvégezni.

Messze még a vége

Rácz András szerint az ukrajnai háború kimenetele attól függ, lesz-e mozgósítás Oroszországban, mert ha nem, a támadók lassan ki fognak fogyni az élőerőből és a Donyec-medence elfoglalása után csökkenteni kell a harcok intenzitását. „Arra számítok, hogy az ukrán ellentámadás Harkiv és Herszon környékén teret tud nyerni, van esélyük Herszon megye nyugati részének visszaszerzésére, de ha ez megtörténik, akkor az oroszok valószínűleg fel fogják robbantani a Dnyeper-hidakat. Ezután Herszon keleti felét azután csak északi irányból, Zaporizzsja felől lehetne visszafoglalni, de kérdéses, hogy ehhez Ukrajnának lesz-e elég ereje. A Donyec-medencét – ahol most az ukránok kiürítik Szeverodonyeck városát – még megszerzik az oroszok, de jelen állás szerint körülbelül ez jelenti az erőforrásaik határát. Ismétlem: ez akkor igaz, ha Oroszország nem vezeti be a hadiállapotot és nem rendel el mozgósítást. Az ukránok azért nem vonulnak ki harc nélkül a Donyec-medencéből, mert gyakorlatilag vért cserélnek időre: időt nyernek, és magas saját veszteségek árán, de véreztetik az orosz erőket is, s időt nyernek ahhoz is, hogy új katonákat képezzenek ki és beérkezzenek a nyugati szállítmányok. Azt ugyanakkor látni kell, hogy ukránok sem képesek megnyerni a háborút olyan értelemben, hogy minden elfoglalt területet visszaszerezzenek. Arra számítok, hogy valamikor ősszel megindulhatnak a fegyverszüneti tárgyalások és utána nagyjából olyan helyzet alakulhat ki, ami a 2014-2025-ös harci cselekmények után jött létre. A valódi, politikai rendezést is hozó békére viszont nincs esély, az oroszok által annektált Krím és a Donyec-medence státusának konszenzusos megoldása hosszú távon is elérhetetlennek tűnik” – vélekedett a szakértő.

(Kiemelt képünkön: Ukrán katonák lövik az orosz állásokat az amerikai hadsereg által biztosított M777-es tarackok egyikével a Donyec-medencében 2022. június 18-án. Fotó: MTI / AP / Efrem Lukackij)