Háború Ukrajnában
Több mint ezer napja tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Vlagyimir Putyin felajánlotta a Wagner fegyvereseinek, hogy egy kötelékben maradva harcolhatnak tovább Oroszországért – mondta el az elnök a Kommerszant orosz lapnak adott interjújában.
Itt Putyin arról a június 29-i találkozóról beszélt, ami közte, Prigozsin és a wagneristák között zajlott le a Kremlben. Putyin azt is felajánlotta a zsoldosoknak, hogy még a korábbi hadműveleti parancsnokuk is megmarad fölöttük, akit az elnök csak a hívójelén nevezett meg, ami a Szedoj volt, ez őszhajút jelent.
Alázatos szolgából királycsinálók - így írták át az orosz történelmet a Wagneréhez hasonló lázadások
A despotikus rendszerekben az egyszeri alattvaló, még ha arisztokrata is, tehetetlen a hatalommal szemben, így beletörődik a sorsába. Egy magát kiválasztottnak, az elit részének tekintő katonai alakulat viszont, ha sérelem éri és úgy érzi, hogy nem kapja meg a megérdemelt megbecsülést, könnyen fellázadhat. Ahogy az orosz történelem során fel is lázadtak.
Ezt követően Putyin elmondta az újságírónak, hogy szerinte a Wagner, mint jogi entitás nem is létezik, hiszen az orosz törvények nem teszik lehetővé magánhadseregek fenntartását. Ez persze fából vaskarika, hiszen a törvényektől függetlenül éppen az orosz elnök tette lehetővé, hogy a Wagner nagyon is létezzen, mindaddig legalábbis, amíg a vezére fel nem lázadt ellene.
A tárgyalás szerinte azzal ért véget, hogy míg a katonák közül többen bólogattak a szavait hallgatva (mintegy 35 wagnerista vett részt a találkozón), kivéve Prigozsint, aki elől ült, így nem láthatta az emberei reakcióit, így azt mondta, hogy a „srácok nem értenek egyet ezzel a döntéssel”.
Jevgenyij Prigozsin június végén lázadt fel az orosz hadvezetés ellen, és 25 ezer zsoldost küldött Moszkvába, hogy megbüntessék a Wagner veszteségei és a háborús kudarcokért felelős Szergej Sojgu védelmi minisztert és Valerij Geraszimov vezérkari főnököt. Aztán néhány órával később meggondolta magát: Lukasenka közvetítésével végül kiegyezett az orosz vezetéssel, és alkut kötöttek, aminek értelmében Prigozsinnak és a Wagnernek is Belaruszba kellett távoznia, bár azóta az is kérdésessé vált, hogy bármelyikük egyáltalán elhagyta-e Oroszországot.
