A legsúlyosabb esetekben ismét be lehetne vezetni Szerbiában a halálbüntetést – jelentette ki a hétvégén Aleksandar Vucic szerb elnök azzal kapcsolatban, hogy kiderült, a dél-szerbiai Bor környékéről eltűnt kétéves kislányt a helyi vízművek dolgozói elütötték, majd holttestét egy szeméttelepre dobták ki, ahonnan végül eddig ismeretlen helyre szállították.

Ivica Dacic külügyminiszter, a kisebbik kormánypárt, a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) elnöke erről úgy vélekedett, hogy „az ilyen szörnyek felett ítélkezni kell (…), az átlagemberek bizonyosan a puszta kezükkel is meg tudnák őket fojtani”. Ahhoz viszont, hogy halálra ítéljék őket, alkotmánymódosításra van szükség, ami hosszadalmas folyamat – tette hozzá.

A halálbüntetés 1804 és 2002 között szerepelt a kiszabható ítéletek között a szerb büntető törvénykönyvben. Az utolsó halálos ítéletet 1992. február 14-én hajtották végre. Utoljára 2001-ben született halálbüntetést kiszabó ítélet, ezt azonban később 40 évnyi letöltendő börtönbüntetésre módosították.

A halálbüntetést 2002-ben eltörölték, azóta a legsúlyosabb kiszabható ítélet 40 évig terjedő börtönbüntetés.

A büntetésük kétharmadának letelte után, azaz 26 év és 8 hónap börtönbüntetést követően az elítélteknek joguk van kérelmezni a feltételes szabadlábra helyezést, de mivel a büntető törvénykönyv változásai még csak 22 éve léptek életbe, egyelőre nem lehet tudni, hogyan járna el a bíróság a szabadon bocsátási kérelmek ügyében.

Az ügy azért is érdekes, mert Szerbia több mint tíz éve csatlakozási tárgyalásokat folytat az Európai Unióval, amelynek szerződéseivel és Alapjogi Chartájával is ellentétes a halálbüntetés visszaállítása.