Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

Azt remélték, Gyurcsány elviszi magával az elmúlt nyolc évet. Így viszont nem maradt semmijük.

 

©
Megjelent egy tanulmány nemrégiben; a szerző, Pogátsa Zoltán közgazdász ebben azt állítja, az ellenzéki összefogás kudarcát az okozza, hogy nem tudnak mást ajánlani, mint a visszatérést a 2010 előtti világba. Ennél valójában sokkal rosszabb a helyzet.

A 2010 előtti világ ugyanis lehetne akár reális alternatíva. Egy pillanatra tekintsünk el attól a képzettől, hogy a magyar választónak mindenképpen totális és tökéletes megoldást kell kínálni. Ha esetleg mégis képes mérlegelni rossz és rosszabb között, akkor könnyen juthat a többség arra a következtetésre, hogy szarnak szar volt az is, de nem ennyire. Korrupció is volt például, de legalább nem a tévében szentelték fel a nemzetközi mérkőzésre alkalmas méretű nokiásdobozokat, és nem minden sarkon röhögött a szemünkbe a lopás, tizennyolcas karikából.

Az ellenzék problémája nem az, hogy nem tud jobbat ígérni, vagy nem nézünk ki belőlük jobbat a korábbi teljesítményüknél. Hanem hogy még az elmúltnyolcév visszahozására sem tűnnek alkalmasnak.

Most, hogy ismét együtt a nagy csapat – az MSZP és két legutóbbi miniszterelnöke –, először is arra kellene válaszolni, hogy mire volt jó ez a külön homokozás azon kívül, hogy a saját idejüket rabolták. Maradt három hónap a választásig. A jelölteknek már rég kampányolniuk kellene, programoknak kéne készen állniuk – választásiaknak és konkrét cselekvési terveknek –, sőt helyén lehetne már az árnyékkormány, amely naponta reagál a kormány minden mozdulatára.

Horn Gyula, Kovács László, de Gyurcsány Ferenc MSZP-je is készen állt a győzelemre ennyi idővel a választás előtt. Mesterházy Attila az első, aki ennyire elkúrta. Logikus, hogy ő legyen tehát a miniszterelnök-jelölt.

Kiszorította először Gyurcsányt, aztán Bajnaival kezdett szkanderozni. Eközben végig erősnek érezhette magát. Míg ellenfelei kicsiny pártjaikat építették, próbáltak néha értelmeseket mondani és ütni Orbánt, ő pöffeszkedett az MSZP élén, elvégre ők a legnagyobbak. Mire ezt sikerült lenyomnia a többiek torkán, a pártja odáig bírt elevickélni szellemileg és programilag, hogy felvetették a mindenkinek járó alapjövedelem ötletét. Valóban ők a legnagyobbak ezen a pályán, de a legsötétebbek is.

Gyurcsányt nem akarta egyikük sem. Ő viszont nem hagyta ennyiben. Nem volt oka visszavonulni, amíg versenyképesnek érezte magát, és joggal érezte így. Ügyesebben, látványosabban politizált mindkettőnél, még mindig elő tudott jönni triviálisan helyes ötletekkel – mint amilyen a közmédia megszüntetése – ezenkívül meg felkerült a toplistákra a szakácskönyvével. És tudott mutatni erőt is, ha már a százalékok nyelvén kell beszélni: felhúzta a pártját a semmiből a küszöbig, utolérte Bajnai rongyosgárdáját.

Most következik még az a baszakodás, hogy a DK jöhet, de Gyurcsány nem. Ez is nyilvánvaló hülyeség, lévén hogy a DK egyenlő Gyurcsánnyal, az az öt-hat százalék, akik most a DK-t választanák, pont miatta tennének így. De ezzel is el lehet toporogni még pár hetet.

Nehéz elképzelni azt a polgárt, aki Mesterházy MSZP-jére leszavazna, de ha Gyurcsány is a listára kerül, akkor megsértődne. Bajnai táborában akadhatnak fintorgók, de a Gyurcsány-fóbiások eddig is tudták, hogy ők ketten együtt tették tönkre az országot. Ezért ők már rég jobbra szavaznak, vagy Bajnaira sem. Az országos fóbia viszont már lecsengett – éppen azért, mert kiderült közben, hogy nem fakad fel az akácméz az Alföldből attól, ha nem Gyurcsány a miniszterelnök. Annál inkább felfakadt a genny.

Gyurcsány Ferenc már most győzött, a legteljesebb ellenszélben. Nem sikerült volna, ha a most szövetségre kényszerülő erők nem engedik át neki a terepet. Csakhogy ahhoz kellett volna némi tehetség. És nem ártana abban a valószínűtlen helyzetben sem, ha összejönne a kormányváltás.

Nincs idő korszakváltást rajzolni, és lássuk be, most már igazán hülyén is állna. Csak arra van idő, hogy szembenézzen mindenki a maga meghasonlásával, a hiú reménnyel, hogy maguk mögött hagyhatják, megtagadhatják azt a nyolc évet minden hordalékával, nyakába akaszthatják Gyurcsánynak, és akkor ők megtisztulva futhatnak neki. Nem ez a helyzet, csávókáim. Az egyetlen, amivel nyerhettek, az a nyolc év. Örüljetek nagyon, ha annak alapján ítéltettek, és nem az elmúlt három évetekről.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!