Tóta W. Árpád
Tóta W. Árpád

A Jobbik a Fidesz legfelsőbb foka. Tiszta hülyeség lenne ezek után a még keményebb és nemzetibb kézre szavazni.

©
Ahogy porlik a kormánytöbbség, éleződik az utódlás kérdése. Lassan, ráérősen. De előbb vagy utóbb ennek el kell dőlnie. Tárgyalásokon és kampányokban, tüntetéseken és végül választáson. A kérdés az lesz, hogy jöjjön-e a Jobbik.

Nem tudjuk még, hogyan történik majd az összeomlás, de az okait már ki lehet tapogatni. A féktelen korrupció és hatalmi gőg mellett ott lesznek a kormányzás kudarcai, szegényedéstől a szétkúrt oktatáson és kultúrán át addig, hogy Putyin és a bazári tolvaj Erdogan barátságára szorult a mi hazánk. Pedig még mindig nem keletre menekülnek a fiaink.

Mindezeket az erős kéz politikájának köszönhetjük, meg a nemzeti retorika hamis pénzének. Ezek egyenes következményei sújtják az országot. Erre válaszul, kedves magyarok, elég hülye ötlet lenne megszavazni a még erősebb kezet és a még nemzetibb kormányzást.

Hiszen Magyarország mai átkait mindenekelőtt a szabadság hiánya okozza. A fékek, az ellensúlyok és a transzparencia nem az ország boldogulásának álltak útjában, hanem a pártelitet akadályozták a zavartalan lopásban és a hatalom megtartásában. Rendre megpróbálták bezárni az összes ablakot. Sajtót, adathozzáférést, civil korrupciókutatókat, parlamenti tudósítást, alkotmánybíróságot.

Jobbra zsákutca. Túl gyorsan mész.

Az ő céljuk a zárt társadalom, amit büszkén illiberálisnak becéznek, mintha feltaláltak volna valamit. Pedig hát tele van vele a történelem. Meg a tanulságaival is. Az első stiklik megúszásával megjön az étvágy, és mire kettőt pislog a hálás nép, már a rabszolgatartás jogát is megszerzi az uralkodó klikk. És meg is magyarázza, hogy ez való nekünk, legyünk rá büszkék.

Sokat segít az efféle pártnak, ha a saját táborát módszeresen távol tartja a történelem ilyen irányú tapasztalataitól. Ha elhiszik, hogy a középkor pontosan olyan volt, mint a Süsüben, és annál vidámabb már csak Horthy idején volt az élet, akkor hátha azt sem rakják össze, hogy a szabadsághiányos rendszerrel nem az a baj, hogy véletlenül rossz emberek kapaszkodtak a nyeregbe, és Sztálin elvtárs nem tud erről.

Minden győztes körül megjelennek ugyanezek a figurák. A lényeg csakis az, hogy van-e a hatalmukon kívül álló intézményrendszer, amely le tudja vadászni őket egyenként. Az egykor nyílt tekintetű fiatalok beadják a derekukat a kísértésnek, és ha tehetik, muszkavezetők lesznek pár szaros milliárdért. Jönnek tömött sorokban a járadékvadászok, címeres bolondok és bűnözők. Ami a Jobbik esetében a konkrétan náci szélsőjobbot is magába foglalja. Nem járunk jobban azzal, ha fidesznyikek helyett suttyó szkinhedek lopják ki a szemünket, és ússzák meg büntetlenül.

Magyarország mai gondjait csak több szabadság oldhatja meg. A szabadság stabil intézményeinek helyreállítása, illetve újraalkotása: megint megpróbálkozni egy olyan országgal, ahol Czinege Lajos nem építtethet magának villát sorkatonákkal, mert ez kifigyeli, ez megírja, ez nyomozást indít, ez elítéli, ez az icike-picike meg jól lecsukja tíz évre. Ennek a lehetőségét: a szabadságot kell újra megteremteni. Ezt kell garantálnia annak, aki kormányváltásra készül.

Nyilvánvaló, hogy ennek nem a Jobbik az eszköze. Nekik az is túl liberális, hogy ez a cikk megjelenik. Az ő programjuk az, hogy folytatják: ugyanezt bátrabban, plusz húsz százalék nemzeti tartalommal. Európán kívül, ha kell.

Érdemes észrevenni, hogy ebben a krízisben, meg az ide vezető úton hányszor felfeslett már ez a rongy: a nemzeti oldal trikolórja, amire mindig lehet hivatkozni, és automatikusan fölénybe helyezi őket a többiekkel szemben. Pedig ugyanúgy csak egy termék, mint a polgári Magyarország. Az okosabbja rájött erre legkésőbb a nemzeti dohányboltoknál, de a többinek is kötelező anyag. Az egész szuverenitás-kérdés csak arról szól, hogy kívülről se pofázzon bele senki, mennyit lopnak. Ezt könnyű belátni: elég végignézni, mire használták a hatalmukat eddig; ki gyarapodott többet: ők vagy a keményen dolgozó magyarok. Meg hogy tulajdonképpen mennyi szuverenitás jut itt a keményen dolgozónak, ha nem párttag.

Ezért próbálták itthon is elérni, hogy senki se szólhasson. Ez köti össze ezt a kormányt Oroszországgal, Törökországgal és Azerbajdzsánnal; és ez választja el Németországtól meg az Egyesült Államoktól. Nem pedig a lovas múltunk meg a kilencszer csavarodott DNS, hanem hogy melyik rendszerben nem lehet lebukni.

Pont ez a törésvonal itthon is – és ennek alapján a Jobbik meg a Fidesz egy malomban őröl. Ennek a vonalnak a határozott, látványos felrajzolásán múlik, hogy mi lesz Orbán után.

Európa visszavár

Hogy akarunk-e még mindig hinni a mesében, vagy hajlandóak vagyunk végigkövetni a kis ujjunkkal, hogyan hajtják egymást a fogaskerekek. Talán igaz, hogy a rendszerváltás ennél determináltabb helyzet volt. Akkor egyszerűen csak kilökte maga alól a tyúkanyóhoz szokott Kelet-Európát a Szovjetunió. De most rajtunk áll valóban, merre megyünk az útelágazódásban. Ha körülnézünk, látjuk, hogy messze nem a mi neonacionalizmusunk az egyetlen járható út. Megélnek errefelé, lényegében hasonló emberanyaggal európai, liberális demokráciák, ahol kibírják a polgárok egymás szabadságát, és cserébe lebuknak azok, akik saját zsebre kormányoznak.

Ennyire mentünk Magyarország bezárkózásával. Az erős kéz és a nemzeti szuverenitás programja leszerepelt. Az már biztos, hogy nem erre van a boldogság. A jobboldal ma létező pártjai ugyanezt a zsákutcát ígérik. Nem egymás ellenfelei, hanem a kudarcot vallott kísérlet örökösei – akik hamarosan összevesznek a nemzetiszín rongyokkal megvehető rétegen.

Ezek varázstalanítanák a politikát – duzzogott pár éve a közgondolkodó Bajnai Gordonnak címezve. A vád az volt, hogy itt egyesek belespoilereznek a bűvészmutatványba holmi rációval meg érvekkel. Már akkor is furcsa volt a felvetés: fiúk, eszerint ti varázsolni próbáltok? És megsértődtök, ha figyeljük a kezeteket?

Aztán most már pont tőle tudjuk, hogyan működik a trükk. Letakarják az egész országot egy nagy zászlóval, aztán alatta azt csinálnak, amit nem szégyellnek – és nem szégyellnek semmit, most már azt se, ha konkrétan az Orbán-család nyeri a legtöbbet.

Az illiberális állam csődjére a szabadabb Magyarország a helyes válasz. Ezt kicsit nehezebb elmagyarázni, mint a rezsicsökkentést vagy az alapjövedelmet, de megéri. Sikeres kormányzást csak olyan szavazókra lehet építeni, akik nem varázslást várnak el, és nem hinni akarnak valami nagy közös mesében, csak élni a saját életüket.

Ehhez kívánok sok kitartást és erőt annak, akinek inge. Ennek egyszer vége lesz. A kihívó, talpig díszmagyarban, már dünnyögi az új mesét. Mindig lesz lejjebb, ha más nem vállalja.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!