A járvány után minden megváltozhat az élelmiszeriparban is

HVG: Mennyire kerültek veszélybe a járvány miatt az élelmiszerellátási láncok?

Diane Holdorf: Már most látszanak fennakadások, amelyeket elsősorban az olyan határlezárások okoznak, amelyek nem veszik figyelembe a mezőgazdasági- és élelmiszerszállítmányok biztonságos továbbítását lehetővé tévő protokollokat. Már fel is kértük a kormányokat, hogy figyeljenek oda ezekre a szállítmányokra, hiszen ezek most, az ültetési időszak kezdetével egyre fontosabbá válnak. Az első napokat jellemző sokk, s a felvásárlási láz után most az látszik, hogy miközben megvannak a készletek, gondok vannak a polcok újratöltésével. De vannak problémák az ellátási láncokkal is, amelyek közül több megszakadt. A legsúlyosabb helyzet a légiforgalomban észlelhető.

HVG: És mi a helyzet hosszabb távon?

D. H.: A mezőgazdasági idénymunkások eltűnése miatt lehetnek komoly gondok: korábban nagyon sokan éltek abból, hogy földről-földre vándorolva végeztek idénymunkákat, de most őket is sújtják a szabad mozgást akadályozó korlátozások. A legkomolyabb nehézségek azokban az országokban – például Fekete-Afrikában, illetve Indiában és Pakisztánban – alakulhatnak ki, amelyek jelentős mértékben függenek az élelmiszerimporttól. Ha tovább tartanak vagy megszigorodnak az exportkorlátozások, akkor súlyos helyzet alakulhat ki.

HVG: Mennyire változtatja meg a világot a Covid-19-járvány?

D. H.: A mostani válság megmutatta, hogy melyek az eddig működő globális ellátási láncok gyenge pontjai. Biztos vagyok abban, hogy komoly változások lesznek, le fognak rövidülni az ellátási láncok, jelentősen meg fog nőni a helyi beszállítók szerepe, és új elvek alapján fogják optimalizálni a folyamatokat. Ez nem csak az élelmiszeriparra lesz igaz, hanem nagyon sok más szektorra is.

A mostani helyzet sorsdöntő lesz abban a tekintetben is, hogy merre halad tovább a kapitalizmus. Valószínűleg erősödni fog az a felfogás, amely szerint a cégek fő feladata nem a profitmaximalizálás, hanem az összes társadalmi szereplő érdekeinek a figyelembe vétele, azaz teret nyer majd a stakeholder kapitalizmus ideológiája. Folytatódik a zöld átalakulás is, míg természetesen nem mindenki választja ezt az utat, de lesznek nagyszerű előremutató megoldások.

HVG: Az élelmiszerellátás már a válság előtt is fontos kérdésnek számított, részben azért, mert miközben egyes térségekben továbbra is éheznek az emberek, a megtermelt élelem 30 százaléka veszendőbe megy. Hogyan lehet visszafogni a pazarlást?

D. H.: A termelés, a tárolás, a felhasználás és a fogyasztás során rengeteg olyan lépés megtehető, amellyel pénzügyi megtakarítást és hatékonyságbeli eredményeket lehet elérni. A termelés és az aratás utáni időszakban elsősorban a tárolás területén lehet javítani a helyzetet, míg a szállításban azzal lehet előre lépni, ha az egész folyamatban szavatolják a hűtőkapacitások meglétét. Az élelmiszeripar ugyan már elég hatékony, de itt is rengeteg lehetőség van még újabb megtakarításokra.

A fogyasztói oldalon vannak az igazán komoly kihívások, az ételkiszállításban, az éttermekben, illetve a családoknál. Ami jól működhet az éttermekben, az az adagméret-menedzsment, hogy csak annyi étel jusson az asztalokra, amennyi tényleg elfogy. S már az étlap megszerkesztése során gondolni kell arra, hogy miképpen lehet hasznosítani a maradékot. Ami pedig az egyéni fogyasztókat illeti, ott a legjobb eredményt azzal lehet elérni, ha növeljük az emberek tudatosságát.