Sokat támadják az EU-ban a már szinte mindenben megtalálható pálmaolajat. Az olajpálma terjedése hozzájárult erdőterületek felégetéséhez, a biológiai sokszínűség csökkenéséhez és ezzel együtt az üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz amellett, hogy a termelés során gyakori a gyerek-, illetve a kényszermunka.

Egy – az Annual Review of Resource Economics-ban megjelent – friss kutatás azonban az érem másik oldalára is rávilágít: a pálmaolaj a gazdasági növekedéshez és a szegénység csökkentéséhez is hozzájárul – írta a Science Daily. A kutatás során 30 évre visszamenően vizsgálták az olajpálmák ültetésének környezeti, gazdasági és társadalmi vonatkozásait.

A göttingeni és a bogori egyetem mezőgazdaságkutatói arra az eredményre jutottak, hogy célszerű lenne árnyaltabban közelítenünk a fenntarthatósághoz és a pálmaolajhoz. Az olajpálma gyors terjedése ugyanis különösen helyi, ázsiai közösségek esetében fejlesztette a gazdaságot és sokaknak biztosít megélhetést. Ugyan Indonéziában és Malajziában is jelentősen hozzájárul az esőerdők irtásához a pálmaolajipar, azonban a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy a betiltása nem lenne fenntartható. „Háromszor több olajat nyerünk olajpálmából egy hektáron, mint szójából, repcéből vagy napraforgóból. Ez azt jelenti, hogy ha a pálmaolajat ezekkel helyettesítenénk, sokkal több erdőterületre és így természetes élőhelyre lenne szükség ahhoz, hogy elég növényi olajunk legyen” – teszi hozzá Matin Qaim professzor, a kutatás vezetője.

Pálmaolajban fürdik a világ, de tényleg a bojkott a megoldás ez ellen?

Szomorú szemű orángutánbébik és az éhhalál szélére kerülő termelők: a pálmaolajjal kapcsolatos vitában a két oldalnak ez a leggyakoribb érve az olcsó alapanyag ellen, illetve a termelés fenntartása mellett. Ám a két dolog nem feltétlenül mond ellent egymásnak.

A tudósok arra is felhívják a figyelmet, hogy a pálmaolaj betiltásának negatív társadalmi és gazdasági hatásai lennének a fő termelő országokra nézve. „Gyakran ipari mértékű ültetvényeken képzelik el az olajpálmákat. Valójában azonban a pálmaolaj-termelés felét kistermelők adják” – mutat rá Qaim. Arra is kihangsúlyozzák a kutatásban, hogy a pálmaolaj révén nőtt ezeknek a kistermelőknek a bevétele, és munkalehetőséget is teremtettek ezáltal a vendégmunkásoknak. S bár nem tagadják, hogy konfliktusok is tarkítják a pálmaolajipart, azonban az olajpálmák révén jelentősen csökkent a szegénység Indonézia, és a többi termelő ország vidéki részein.

A kutatók célja természetesen a pálmaolaj-termelés környezetileg és az éghajlat szempontjából is a legfenntarthatóbbá alakítása, így fontosnak tartják a minél jobb terméshozam elérését a már művelés alatt álló területeken, hogy ne legyen szükség újabb erdők kivágására és a biodiverzitás és az ökoszisztéma megóvása érdekében. Továbbá arra is javaslatot tesznek majd az októberben megjelenő teljes tanulmányban, hogy milyen más növényekkel és agrár-erdészeti rendszerekkel lehetne együtt ültetni az olajpálmát.  A fenntartható pálmaolajhoz azonban megfelelő szabályozásra, tisztázott földjogokra és arra is szükség van, hogy képzésekhez és új technológiai megoldásokhoz férhessenek hozzá a kistermelők – tették hozzá.