A hajók motorja, a vonóhálóval történő halászás, az olajkutak működése, a mélytengeri bányászat és egyéb emberi tevékenységek mind zajszennyezéssel járnak az óceánok, tengerek élővilágára nézve. Mivel azonban ezeknek a tevékenységeknek egy jelentős része tavaly tavasszal, a világjárvány kitörésekor leállt, a vizek mélye is „megnyugodott”. Erre jutottak kutatók egy nemzetközi együttműködés keretében készült kutatásban, amelynek során 231 víz alatti mikrofonnal vizsgálták az óceánokat – írja a The Guardian.

A nemzetközi vizek márciusban, áprilisban és májusban voltak a legcsendesebbek, nyáron azonban, amikor újra beindult a nemzetközi tengeri kereskedelem, ismét nagyon zajos lett a víz alatti világ.

A cikk kitér arra, hogy a fényszennyezéshez hasonlóan az ember által generált zajoknak is környezetszennyező hatásuk van, akár a víz alatt is, hiszen sok állat hanghullámok alapján tájékozódik és kommunikál egymással. Az alacsony frekvenciájú jelek akár többezer kilométert is tudnak haladni a víz alatt.

Jesse Ausubel, a Rockefeller Egyetem Emberi Környezet Programjának igazgatója a The Guardiannek elmondta: 2020-at a „csendes óceán évének” fogják nyilvánítani, eredményeiket a következő hónapokban több tudományos szaklap is publikálni fogja.

Ausubel a 2015-ben indult Nemzetközi Csendes Óceán Kísérlet nevű program alapítója is. Ennek keretében tíz éven keresztül végeznek méreseket arra vonatkozóan, hogy az ember által generált zajok miként hatnak az óceánok élővilágára. A cél az, hogy meggyőzzék a hajózási társaságokat, az olajkutakat üzemeltetőket, de akár a jet-skik tulajdonosait is arról, hogy alacsonyabb hangerősséggel volna érdemes működniük, különben tönkre teszik a környezetüket.