Tetszett a cikk?

Egyelőre nem teljesen megoldott a radioaktív hulladékok végleges elhelyezése. Ahogy az erősen sugárzó anyagok tárolása terén is sok a bizonytalanság: több mint hetven év telt el az első atomreaktor beindítása óta, ám a világ egyetlen országában sincs még a kiégett fűtőelemek befogadására alkalmas működő mélységi geológiai tároló. Európában jelenleg több mint hatvanezer tonna elhasznált fűtőelemet tárolnak ideiglenes helyszíneken.

Az európai hulladéktároló létesítmények lassan megtelnek, különösen a kiégett, nagy radioaktivitású fűtőelemeket ideiglenesen befogadó tárolók. Finnországban például a telítettség már elérte a 93 százalékot, Svédországban pedig a 80 százalékot. A kis és közepes aktivitású hulladékból Európában eddig 2,5 millió köbméternyi keletkezett – ebben az adatban nincs benne a Szlovákiában és Oroszországban létrejött mennyiség – s ezt a sugárzó anyagtömeget sem helyezték még el végleges tárólókban, ahol évszázadokig megoldható lenne a szivárgásmentesség.

Műanyag tartályok a Schachtanlage Asse II bányában, az alsó-szászországi Remlingen településnél 2018. június 19-én. Az Asse-dombság egykori sóbányájában 1967 és 1978 között radioaktív hulladékot halmoztak fel. A kis- és közepes aktivitású fűtőelemeket fémhordókban és konténerekben helyezték el a tárnákban, ahol azok idővel elrozsdásodtak és szivárogni kezdtek. A sugárzó atomhulladék veszélyt jelent a környék karsztvízkészletére, ezért az illetékes hatóságok hosszú távú megoldást keresnek a kiégett fűtőelemek biztonságos tárolására. (MTI/EPA/Focke Strangmann
©

A World Nuclear Waste (WNW) című tanulmány – amelynek Magyarországgal foglalkozó mellékletét az Energiaklub tette közzé – szerint az európai atomerőmű-flotta teljes élettartama alatt legalább 6,6 millió köbméternyi radioaktív hulladék keletkezhet – Oroszország és Szlovákia nélkül –, s

ha az összes hulladékot ugyanott helyeznék el, a hulladék egy átlagos futballpályán felhalmozva egy 919 méter magas tornyot képezne.

A hulladéktermelésből Franciaország 30 százalékkal veszi ki a részét, a második és harmadik helyen az Egyesült Királyság és Ukrajna áll 20, illetve 18 százalékkal. Az atomerőműveket fokozatosan kivezető Németország nyolc százalékkal járul hozzá a hulladéktermeléshez.

©

Arne Jungjohann, a tanulmány vezető szerkesztője a dokumentum ismertetésekor hangsúlyozta, a dokumentum az energiatermeléssel foglalkozik, így abban nem szerepelnek a katonai nukleáris programok végrehajtása során összegyűlt sugárzó anyagok sem.

Jungjohann arról is beszélt, hogy a közepes és alacsony intenzitású hulladékot tároló, már működő objektumok sem feltétlenül biztonságosak. Példaként megemlítette a németországi Asséban lévő egykori sóbányát, ahol 1967-1978 között 47 ezer köbméter sugárzó anyagot helyeztek el. Később azonban több vízbetörés is történt, és annyira súlyossá vált a helyzet, hogy el kellett rendelni a hulladék visszagyűjtését. Viszont már 47 ezer köbméterről, hanem 220 ezerről volt szó, hiszen valamit kellett kezdeni a közben radioaktívvá vált sóval is.

Az uránbányászat is jelentős mennyiségű, igaz, alacsony intenzitású hulladékot termel, a WNW szerint Franciaország hivatalosan eddig 50 millió tonna bányászati hulladékot termelt, de független szakértők jóval magasabbra becsülik a keletkezett hulladék mennyiségét. Ennél is nagyobb az egykori Német Demokratikus Köztársaság (NDK) területén kitermelt és felhalmozott meddő mennyisége. Az uránbányászat öröksége 32 négyzetkilométer kiterjedésű létesítményi terület, ahol 48 hányóban 311 millió köbméternyi kis aktivitású kőzet, négy zagytározóban pedig 160 millió köbméter radioaktív iszap található. Európa ma már importálja az urán nagy részét, így most a kontinensen kívül keletkezik jelentős mennyiségű radioaktív hulladék, aminek sorsa az esetek jelentős részében igencsak bizonytalan.

Hazai helyzet

Magyarországon sincs állandó tárolóhely az erősen sugárzó radioaktív hulladékok számára, a kiégett fűtőelemeket – több mint tízezer köteget – Pakson tárolják vizes és száraz tárolókban. Pakson a fűtőelemek mellett 102 köbméternyi ugyancsak nagy aktivitású hulladékot is tárolnak. Kis- és közepes aktivitású hulladékból mintegy 16 ezer köbméter gyűlt össze, ebből mintegy ötezer köbmétert tartanak végleges tárolóhelyeken. Magyarországon azért maradt viszonylag kevés kiégett fűtőelem, mert 1998-ig ezeket visszaszállították Oroszországba. Ami a végleges elhelyezést illeti, a kormány 2015-ben kutatásokat indított Boda térségében, hogy megvizsgálják alkalmas-e a térség mélységi geológiai tároló kialakítására.

A kis és közepes intenzitású hulladékot részben a püspökszilágyi tárolóban helyezték el - ez jelenleg is üzemel - ám az Átlátszó cikkéből kiderül, hogy a több évtizeddel ezelőtt lerakott hulladék egy részét nem megfelelően csomagolták, s az is gondot okoz, hogy nem pontosan dokumentálták a hulladékok fajtáját, így nem lehet pontosan tudni, mit rejtenek a hordók, illetve zsákok. Közben az is kiderült, hogy a tároló területén lévő megfigyelő-kutakban emelkedik a talajvíz trícium-szintje - ez a hidrogén radioaktív izotópja - és hosszabb távon az is előfordulhat, hogy a lakosság is érintkezésbe lép a sugárzó anyagokkal ház- illetve útépítés esetén. Ezért döntöttek úgy a hatóságok, hogy az átválogatott és átcsomagolt hulladék egy részét átviszik a biztonságosabbnak számító Bátaapátiban lévő tárolóba. Itt egyébként az atomerőművi eredetű kis és közepes intenzitású hulladékot tárolják. Hetente egy-két szállítmány indulna közúton Bátaapátiba és összesen 4100 hordó, 830 köméternyi sugárzó anyagot helyeznek át.

A BAF-1A jelű kutatófúrás Boda közelében 2014. október 9-én
©

A tudósok szerint a bodai agyagkő formáció tűnik a legalkalmasabb képződménynek Magyarország területén egy ilyen tároló befogadására. A kutatási folyamat a legmegfelelőbb telephely kiválasztásánál tart. A tervek szerint a mélységi tárolót 2030 és 2064 között építenék meg, hogy a tároló a Paksi Atomerőmű leszerelésének megindulását követően megkezdhesse működését.

Generációs probléma

A WNW-tanulmány szerint napjaink

kiégett fűtőelemeinek és más nagy aktivitású hulladékainak átmeneti tárolása Európa-szerte legalább egy évszázadig folytatódik még.

A mélységi geológiai tárolók még évtizedekig nem épülnek meg, így a kockázatok jelentős része az átmeneti tárolás irányába tolódik. A kiégett fűtőelemek és más közepes és nagy aktivitású hulladékformák jelenleg alkalmazott tárolási gyakorlatait nem hosszú távra tervezték, így ezek növekvő és kifejezetten komoly kockázatot jelentenek. A nukleáris hulladékok hosszan tartó tárolása fokozódó fenyegetettséget és több milliárdos költséget jelent.