Több mint nyolcvanezer növényfajta vizsgálata után arra jutott egy kutatócsoport, hogy kihalás fenyegeti azokat a növényeket, melyekre az emberiségnek nincs szüksége – ez a lényege annak a tanulmánynak, mely a Plants, People, Planet folyóiratban jelent meg, és amelyet a Guardian szemlézett.

Vizsgálatában a kutatócsoport megkísérelte pontosan meghatározni, hogy az elemzett növénycsoportból mely növényfajokat érintett a legnagyobb mértékben az emberi tevékenység az antropocén kor kezdetétől fogva. Összesen 86 592 magasabb rendű (más néven szövetes vagy edényes) növényfaj adatait gyűjtötték be és analizálták nemzetközi adatbázisokból. Az alapján kategorizáltak, hogy az ember mire használja őket, így például megállapítottak terményeket, melyek fontosak az embernek, invazív gyomnövényekeket, veszélyeztetett, védelemre szoruló fajokat, vagy ritka fajokat, melyekkel illegálisan kereskednek. Összesen nyolc kategóriát rajzoltak fel, elemzésükkel leírták, hogy milyen helyzetben vannak most a vizsgált növények, és milyenben lesznek a jövőben. Azt találták, hogy a több mint nyolcvanezer faj között sokkal nagyobb azok aránya, melyeket az emberi tevékenység a kihalás felé taszít, mint amelyeket megvéd attól.

A mintában összesen 6749 olyan növényt azonosítottak, melyek "győztesek", vagyis hasznosak az embernek, ilyen a kukorica, a rizs, a gabona és további termények, amelyek már most a szárazföld 40 százalékát borítják. De ide sorolták a páfrányfenyőt is, mely a vadonban már kihalt, de városokba telepítve, dísznövényként továbbra is fent tudott maradni. 164 növényfaj pedig úgy lett győztes, hogy az embereknek nem nyújt hasznot – ezek többnyire invazív, illetve gyomnövények. 20 290 fajt "vesztesnek" írtak le, azért, mert nem hasznosak az embernek, és már most veszélyeztetettek. Számos ide tartozó növényfaj, így a tanulmány szerint cikászok, vörösfenyők és borókák is nagy valószínűséggel "teljesen el fognak tűnni". 26 002 faj potenciális vesztes, 18 664 pedig potenciális győztes a kategorizálás szerint.

Hogy az előrejelzés szerint a növénytársulásaink egyre homogénebbé válnak – vagyis csökken a biodiverzitás – az azért riasztó fejlemény, mert az az állati sokféleség csökkenéséhez vezet, illetve még sebezhetőbbé teszi az ökoszisztémát a szélsőséges időjárással, a klímaváltozással vagy egyéb ember okozta degradációkkal szemben.

A Smithsonian Intézet munkatársa, a kutatást vezető John Kress arról beszélt, hogy valójában most kezdik számszerűsíteni, hogy hány növény fogja túlélni az antropocén kor okozta palacknyak-effektust – ez a populáció létszámának számának időleges leszűkülését jelenti, ami a genetikai változatosság leszűküléséhez vezet.

Ez nem a jövő, ez most történik. Épp most kezd el kialakulni a palacknyak. (...) Képesek lehetünk arra, hogy egy kicsit lelassítsuk, de már folyamatban van.

Kritikaként fogalmazta meg a kutatásban részt nem vett Barnabas Daru, a Texas A&M University oktatója, hogy mivel a vizsgált minta csak az ismert növényfajok mintegy 25 százalékát fedi le, az nem ad teljes képet. Szerinte az olyan nagyon gazdag, de kevéssé katalogizált területek, mint Dél-Amerika, Afrika és Délkelet-Ázsia más mintákat rajzolhatnának fel a győztes és vesztes növénykategóriákban.

Richard Corlett, a Kínai Tudományos Akadémia alá tartozó Hszisuangpanna Trópusi Botanikus Kert professzora pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az állatvédelemmel szemben növényvédelemben nincsenek reménytelen esetek, legalábbis a kihalás megelőzésében. Élő gyűjteményekben, magbankokban vagy kriogén szövettárolókban megvalósítható a fajok megmentése, de szerinte tény, hogy sokkal jobban oda kellene figyelni a megelőzésre, mint tesszük most.