Húsz évnyi szén-dioxid-kibocsátást lehetne megspórolni, ha a főbb élelmiszereket a jelenleginél alkalmasabb területeken termelnénk – állítják a kutatók, akik térképen ábrázolták, hol kellene a legfontosabb élelmiszernövényeket termelni ahhoz, hogy a lehető legnagyobb hozamot érjük el, a lehető legkisebb a környezeti lábnyommal.

A kutatók szerint 71 százalékkal csökkenne a mezőgazdaság globális szén-dioxid-kibocsátása – ami a jelenlegi szinten 20 évnyi kibocsátásnak felel meg –, többek között azzal, hogy számos jelenleg termelésre használt földterületet visszaadnánk a természetnek, és olyan – megfelelően csapadékos – helyeken termelnénk (nagyüzemi módszerekkel) élelmiszernövényeket, ahol nem lenne szükség öntözésre. A lépés további előnyei lennének még, hogy 87 százalékkal csökkenne a mezőgazdaság biodiverzitásra kifejtett negatív hatása, és nullára lehetne redukálni a vízfelhasználást.

Számításaik szerint erre a legalkalmasabb az észak-amerikai kukoricaövnek is nevezett középnyugati államok, Afrika Szaharától délre eső területei, illetve a Fekete-tengertől északkeletre eső (részben Ukrajna, részben Oroszország területén fekvő) térség lehetne.

Európa és India mezőgazdasági területeinek nagy részét viszont vissza kellene adni a természetnek.

A kutatók összesen 25 olyan élelmiszernövény – egyebek mellett búza, árpa, rozs és szója – esetében vizsgálták meg a jelenlegi termelési körülményeket, amelyeket jelenleg a mezőgazdasági területek háromnegyedén termelnek világszerte. A termelékenység és klíma szempontjából legoptimálisabb termőhelyek hollétét egy bonyolult matematikai képlet segítségével állapították meg – derül ki a Nature tudományos magazinban megjelent tanulmányból.

A zöld foltok mutatják, hol kellene termelnünk

Beyer, R. (2022, January 26). Croptimise (COMMSENV). https://doi.org/10.17605/OSF.IO/MHS9K

Ha hagynánk regenerálódni ezeket a területeket, és helyettük az arra alkalmasabb térségekben termesztenénk élelmiszernövényeket, az nagyon gyors környezeti haszonnal járna – idézte a Science Daily a kutatást vezető Robert Beyert, a potsdami Institute for Climate Impact Research munkatársát.

A kutatók elismerik, hogy eredményeik gyakorlati alkalmazásának kevés valószínűsége van, de azt mondják, azzal, hogy feltárták a legkevésbé termelékeny helyeket, megmutatták, hol kellene hagyni visszatérni a természetet.

Alternatívaként azt is megvizsgálták, mi lenne, ha az egyes országok határain belül optimalizálnák hasonlóan a termelést, és úgy találták, így is számottevően, 59 százalékkal csökkenne az ágazat szén-dioxid-kibocsátása, és 77 százalékkal a biodiverzitásra gyakorolt negatív hatás.