Matolcsy György feltehetően szándékosan nem vette figyelembe a nemzetközi szervezetek elvárásait a kedden benyújtott jegybanktörvény-módosításban, pedig az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank még egy olyan emlékeztetőt is küldött a Nemzetgazdasági Minisztériumba, amely pontokba szedve tartalmazta az elvárásaikat. A frankfurti ötoldalú találkozót sem vette komolyan a kormány: csak főosztályvezetői szinten képviseltette magát, így érdemi egyeztetés nem alakulhatott ki.

Nem lehetett érdemi egyeztetést lefolytatni a jegybanktörvényről azon a hétfői ötoldalú egyeztetésen Frankfurtban, amelyen az Európai Központi Bank (EKB), az Európai Bizottság, a Nemzetközi Valutaalap, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) és a magyar kormány képviselői vettek részt, hogy tisztázzák a jegybanktörvénnyel kapcsolatban felmerült kérdéseket - tudta meg a hvg.hu több, az ügyre rálátó forrástól.

Mint egyikük fogalmazott, nem történt semmi a hétfői egyeztetésen, mert a kormány csak „postást” küldött: egy főosztályvezető képviselte a Nemzetgazdasági Minisztériumból, akit a tárca egyik osztályvezetője kísért el. A kormány képviselője érdemi felhatalmazással nem bírt, így a „tárgyalás” csak arról szólt, hogy az Európai Bizottság, az EKB és az MNB rögzítette a pozícióját, vagyis ismételten közölte a a jegybanktörvény módosításával kapcsolatos elvárásait.

Memót is kapott Matolcsy

Információink szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium kedden a nemzetközi szervezetektől egy emlékeztetőt is kapott, amely pontokba szedve tartalmazta az elvárásokat. Ennek ellenére Matolcsy György kedden este olyan törvénymódosítást nyújtott be a jegybanktörvényhez, amely nem vette figyelembe a nemzetközi szervezetek követeléslistáját, és tartalmilag teljesen megegyezik azzal a tervezettel, amit az Európai Központi Bank (EKB) már a múlt héten részletesen kifogásolt.

Barroso: fiúk, még ennyi kellene
©

Megkérdeztük a Nemzetgazdasági Minisztériumot, hogy a tárca illetve a kormány kapott-e emlékeztetőt az egyeztetésről, és milyen álláspontot alakítottak ki a nemzetközi szervezetek a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény tervezett módosításával kapcsolatban, azonban többszöri megkeresésünkre sem érkezett válasz.

Pattra játszik a kormány

A törvénymódosítás benyújtását a nemzetközi szervezetek akár nyílt hadüzenetnek is vehetik. Ugyanakkor a kormány kétszínű kommunikációt folytat: hivatalos megszólalásaiban készségesnek mutatkozik a nemzetközi szervezetekkel való együttműködésre és azt állítja, mindent megtesz, hogy összhangba hozza a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét lebontó jegybanktörvényt az uniós joggal, eközben a színfalak mögött a jelek szerint inkább azért tesz meg mindent, hogy ne mozduljanak el a holtpontról a tárgyalások, és ne javuljon a viszony a bizottsággal, az EKB-val és az MNB-vel.

Az előrehaladás "valóságos jelei"

Cséfalvay Zoltán, az NGM államtitkára az egyeztetések előtt azt mondta, az Európai Bizottság által elindított kötelezettségszegési eljárások leglényegesebb eleme a Magyar Nemzeti Bankot érintő törvény, és annak módosítása után jöhet létre az IMF/EU-megállapodás. A frankfurti egyeztetésről pedig úgy vélekedett, "várhatóan tisztázni fogja az MNB-törvénnyel kapcsolatos kifogásokat és várhatóan megoldást talál a vitás pontokra".

 

A parlament elé került törvénytervezet egyenesen úgy fogalmaz: "Amennyiben a javasolt törvénymódosításokat az Országgyűlés elfogadja, a jegybanktörvény összhangba kerül az uniós joggal." Márpedig ez a végkövetkeztetés nem igaz: a javasolt módosítások önmagukban nem elégségesek ehhez. Erre az Európai Központi Bank részletekbe menően felhívta a kormány figyelmét múlt héten, ám ezt a kabinet mégsem vette figyelembe.

 

Cséfalvay az egyeztetések és a jegybanktörvény-módosítás benyújtása után a Reutersnek adott nyilatkozatában már "valóságos jelét" látta az előrehaladásnak az IMF/EU-tárgyalások kezdését illetően, miután Magyarország és nemzetközi szervezetek szakértői tárgyaltak a vitatott jegybanktörvényről és áttekintették a nemzeti bankra vonatkozó valamennyi kérdést.

A keddi fiaskó egészen más megvilágításba helyezi a kormányzati eddigi kommunikációját a jegybanktörvénnyel és az IMF-hitellel kapcsolatban. Ez már nem megkérdőjelezi, hanem kétségbe vonja a kormány elkötelezettségét, hogy meg akar felelni a nemzetközi szervezetek elvárásainak, komolyan veszi az észrevételeiket és hajlandó helyreállítani az új törvény miatt súlyosan sérült jegybanki függetlenséget. Ebből kiindulva könnyen eldönthető, a kormánynak kell-e az IMF-hitel, amelynek a jegybanktörvény megfelelő módosítása lenne a feltétele.