A kilencvenes évek, illetve az ezredforduló olaszországi bűnügyi tudósításai alapján úgy tűnik, hogy meglehetősen furcsa hátterű vállalkozók kerültek be a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara tavaly novemberben megújított vezetőségébe.

Tisztújítás, rengeteg meghatalmazással

A Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara egy 1992-ben Budapesten alapított, 1998 szeptembere óta az olasz kormány hivatalos elismerésével működő privát szövetség, amely közel 300 tagvállalatból álló olasz-magyar vállalkozói közösség találkozási helyeként szolgál, elõsegítve annak integrációját és fejlődését. A kamara elnökei között prominens személyiségeket is találhatunk, 1995 és 1999 például között Zwack Péter volt a szervezet vezetője. Az olasz kamara fajsúlyos kamarának számít, mivel Olaszország hazánk egyik legnagyobb külkereskedelmi partnere – a kétoldalú kereskedelem mértéke tavaly meghaladta a 2 ezer milliárd forintot –, emellett a legrégebbi kereskedelmi kamara is.

Tavaly novemberben a kamaránál új vezetőséget választottak, a tisztújításon a több mint 300 szavazóképes tagvállalat közül csak 97 volt jelen, információnk szerint ebből körülbelül 50 meghatalmazással vett részt a szavazáson. Forrásunk szerint Bernardino Pusceddu – a ComAgro Sardo Kft. agrárvállalkozás vezetője – rendelkezett e meghatalmazások többségével, így nem volt nehéz beválasztatnia magát a 15 tagú vezetőségbe, akik maguk közül választják meg az elnököt.

Bernardino Pusceddu, Giuseppe Mario Cammisa és Adriano Ruchini a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara honlapján

hvg.hu

Az új vezetőkkel valószínűleg semmi probléma nem lenne, ha nem derült volna ki a múltjuk, amelyet több tucat olasz újságcikk is taglal (a névazonosság kizárt, az újságcikkekből és az elérhető önéletrajzokból nyilvánvaló, hogy az újságokban szereplő olasz nevek mögötti személyek megegyeznek a kamarai tisztségviselőkkel és Magyarországon tevékenykedő olasz üzletemberekkel). E cikkek szerint pedig igen komoly kérdések vetődnek fel Bernardino Pusceddu elnök, Giuseppe Mario Cammisa és Adriano Ruchini alelnökök alkalmasságával kapcsolatban.

Jupiter kalandjai

A három kamarai vezető közül kétségkívül Giuseppe Mario Cammisa alelnök életútja a "legvadregényesebb". Cammisát, aki ma a Biatorbágyon székelő, Iveco tehergépjárműveket forgalmazó European Truck Center ügyvezető igazgatója, korabeli olasz sajtóértesülések összefüggésbe hozták Mauro Rostagno olasz újságíró 25 éve történt meggyilkolásával. A szicíliai Trapaniban működő RTC rádió munkatársaként dolgozó Rostagno műsorában rendszeresen a maffia, helyi politika és a drogkereskedelem viszonyát boncolgatta.

Az újságírót 1988. szeptember 26-án lőtték le munkahelyéről hazafelé tartva. Bár Bettino Craxi olasz miniszterelnök és jobbkeze, Claudio Martinelli a gyilkosság után szinte azonnal a maffia felelősségét vetették fel, soha senkit nem ítéltek el az ügyben. 1996-ban ráadásul egy olasz ügyész azzal vádolta meg a két szocialista politikust, hogy csak a maffiára történő utalással "mellékvágányra" akarták terelni a nyomozást.

A kamara alelnökéről, akit "Jupiter" néven emleget az olasz sajtó, több olasz lap is úgy írt, hogy a kisfőnök szerepét töltötte be az akcióban. Cammisát 1996 júliusában le is tartóztatták a gyilkosságban való részvétel gyanújával, ám ugyanezen év augusztusában elengedték, mivel nem volt ellene terhelő tanúvallomás. A korabeli sajtóorgánumok megjegyzik azt is, hogy a gyilkossággal kapcsolatban akkor letartóztatottak mindegyike drogfüggő volt korábban, Cammisát pedig az egyik kiugrott maffiózó, Rosario Spatola azzal is meggyanúsította, hogy a maffia számára droggal kereskedett. Az idézett maffiózó szerint Cammisa a heroinkészítés szakértőjének is számított. Cammisa mindemellett korábban a Saman di Valderice központba is járt, mely kábítószereseket kezelt, később itt dolgozott.

A kamara alelnökét egy másik gyilkossággal is kapcsolatba hozták. Ilaria Alpi olasz újságírót operatőrével együtt egy olasz parlamenti vizsgálat szerint egy rosszul sikerült emberrablási akcióban ölték meg még 1994 márciusában a polgárháborútól sújtott szomáliai Mogadishuban. A két újságíró a vélekedések szerint Olaszországból Szomáliába szállított fegyverek és mérgező hulladékok útját követte.

Olasz sajtóinformációk és könyvek szerint Cammisa is Szomáliában volt az adott időszakban, többen látták is az országban, ráadásul ő lehetett az utolsó ember is, aki élve látta Alpit. Az ügyet, amelyet korábban lezártak, 2007-ben egy római bíró újranyitotta, mivel szerinte információkat hallgattak el az olasz közvélemény elől fegyverek kereskedelmével és toxikus hulladék illegális módon történő lerakásával kapcsolatban.

Cammisa mindemellett az olasz titkosszolgálatok irányába is rendelkezhetett kapcsolatokkal. Az Il Fatto Quotidiano napilap egyik videóján az hallható, hogy Jupiter a hidegháború alatt a Nyugat-Európában "Gladio" fedőnév alatt működő titkos félkatonai kommunistaellenes szervezet tagja is volt, ebbe az irányba is rendelkezett kapcsolatokkal. A Gladioról tudni kell, hogy rengeteg piszkos ügyben felbukkant a szervezet neve a hidegháború alatt, például az 1980-as bolognai robbantásnál, vagy Aldo Moro miniszterelnök meggyilkolásánál. A szervezet érintettségét az ügyekben ugyanakkor sohasem sikerült bizonyítani.

Váltók, csekkek és egy üzemi baleset

A kamara elnöke, a szardíniai Bernardino Pusceddu korábban szállodákban dolgozott, majd a 80-as években saját autókereskedést nyitott. Annyira jól ment az üzlet, hogy Pusceddut a legjobb Hyundai-kereskedőnek is választották Olaszországban. A kereskedő önéletrajza szerint 1994-ben egy baleset következtében hét hónapra kiesett a munkából, és ekkor állást ajánlottak neki Magyarországon. Pusceddu önéletrajzában azt írja, hogy sokat gondolkodott azon, hogy elvállalja-e a munkát, 1995-ben azonban úgy döntött, hogy visszatér a mezőgazdasághoz, ahol az apja is dolgozott. Ennek eredményeképpen ugyanebben az évben hazánkba költözött.

Az önéletrajzból ugyanakkor egy kisebb esemény hiányzik pont ebből az időszakból. 1993-ban Pusceddu – akinek korábban egy uzsorával kapcsolatos ügye is volt a bíróságon, de felmentették – több autót is vásárolt 250 millió líra értékű váltókért és csekkekért cserébe, a váltókat ugyanakkor a beváltáskor a bank elutasította. Ennek oka pedig az volt, hogy a váltók és csekkek egy tűzesetben elégtek, aminek nyomán a bank lenullázta ezeket. A közvetítő, akin keresztül Pusceddu az autókat vásárolta, ugyanakkor hozzá tudott jutni pénze egy részéhez. Az ügy végül a bíróságon kötött ki, ahol csalással vádolták meg Pusceddut. A bíróság a volt autókereskedőt – aki nem jelent meg a tárgyaláson, hanem ügyvédjének adott különleges felhatalmazást, hogy a nevében eljárjon – mindössze 7 millió líra büntetés megfizetésére kötelezte.

A kamara másik alelnöke, Adriano Ruchini – aki 2012-ig egy Olaszországban székelő cég, a goriziai Minerva elnöke és vezérigazgatója volt 12 éven keresztül, most pedig a budapesti Idea Future Kft.-t vezeti – neve pedig akkor került a bűnügyi tudósításokba, amikor alkalmazottja, David Brumat szlovén munkás egy üzemi baleset során vesztette élet még 2003-ban. Az ügyben Ruchini ellen 2009-ben született elmarasztaló ítélet – a vállalkozó eközben már 2006 óta a Magyarországi Olasz Kereskedelmi Kamara igazgatótanácsának tagja volt.

Ruchininek saját, angol nyelvű Wikipédia oldala is van, mely elég szelektíven idézi föl a vállalkozó életének eseményeit (a Giorgio Napolitano olasz államfőtől kapott kitüntetésről még közös kép is van). Arról például szó sem esik, hogy Magyarországon él, és hogy Olaszországban vizsgálat volt ellene a cégénél dolgozó munkás halála miatt.

Mindhárom kamarai vezetőnél fontos megjegyezni, hogy egyikük hivatalos önéletrajzában sincs szó arról, hogy valaha összeütközésbe kerültek volna a törvénnyel, sőt Cammisa és Pusceddu esetében az önéletrajzok egyes részeknél igen elnagyoltak: az 1985 és 1995 közötti részeket Cammisa például azzal a mondattal intézi el, hogy szociális munkás volt egy drogfüggőket kezelő központban. Emellett pedig érdemes hozzátenni, hogy Pusceddu és Cammisa a 90-es évek közepén érkeztek Magyarországra, mégpedig úgy, hogy korábban nem volt nyoma annak, hogy Magyarországon tevékenykedtek, vállalkozásuk lett volna, esetleg hazánkban dolgoztak volna.

Nem véletlenül volt itt rengeteg olasz étterem

Az olasz állampolgárok és cégek magyarországi tevékenységét jól ismerő forrásunk szerint a fenti ügyek megértéséhez hozzátartozik, hogy a 90-es években Magyarországra érkező olasz állampolgárok egy része korántsem volt makulátlan háttérel rendelkező ember. Sokan az olasz állam, igazságszolgáltatás elől igyekeztek az akkor még Olaszországból távoli vadkeletnek tűnő Magyarországon elbújni. Ennek eredményeképpen nem véletlenül nyílt például rengeteg olasz étterem a kilencvenes évek Budapestjén: nem a kereslet hajtotta ezt, hanem az elbújni igyekvő olaszok igyekeztek pénzüket megforgatni.

Forrásaink szerint azért is igyekeztek az említett személyek fontosabb pozícióba jutni Magyarországon, hogy ezzel tudják bizonyítani, ők Magyarországon megbecsült vállalkozók, rendesen végzik a munkájukat, és nagy presztízst is elértek. Emellett a hazai sikerek nem jönnek rosszul Olaszországban sem, ahol az újra megnyitott ügyekben a magyarországi, presztízzsel bíró pozíciók minden bizonnyal jobb színben tüntethetik fel az elnököt és a két alelnököt az ottani közvélemény előtt.

Cikkünkhöz többek között a La Repubblica, Il Fatto Quotidiano, La Nuova Sardegna, Corriere della Sera, L’Espresso, Il Piccolo olasz napi- illetve hetilapok archív cikkeit is felhasználtuk. Az Alpi-ügyről és hátteréről pedig több könyv is született.