Szili Katalin

© Túry Gergely

„Ügyész szerettem volna lenni, de miután nem voltak szocialista összeköttetéseim, a tanácshoz kerültem gyámügyesnek” - tudatja a 43 esztendős szocialista politikusnő, hogy annak idején sokszor még az MSZMP-tagság sem volt elég a vágyak valóra váltásához.

„Szüleim 13 éves koromban elváltak, akkor költöztünk anyámmal Pécsre”, ám a céltudatos lány a pécsi egyetem jogi karán diplomássá érik, majd mivel az említett, meghiúsult álom helyetti gyámkodás sem tetszik neki - „lelkileg megviseltek a személyes tragédiák, sokszor, amikor nem tudtam segíteni, csak néztem magam elé tehetetlenül” -, ezért a vízügybe, annak is a dél-dunántúli igazgatóságába veti magát. Ott a környezetvédelmi felügyelőséghez sodródik, ahol végül osztályvezetőként köt ki.

Innen igazol át 1989-ben a politikába. Ám az indulás itt is nehezített: az 1990-es választásokon legyűri az ellen, két évre rá azonban - egy megóvott önkormányzati választás után - már „kisképviselő”, 1994-ben pedig vita nélkül őt teszik honanyává a körzeti szavazók. „Még a Fidesz-ékességet, Trombitás Zoltánt is megvertem” - büszkélkedik.

Közben tanul: az Antall-, a Boross-érában humánökológiát, mostanában pedig azt ismeri meg teoretikusan, amit 1994-től négy esztendőn át mint a környezetvédelmi minisztérium politikai államtitkára a gyakorlatban csinált. No meg amit mint a párt Baranya megyei elnöke és az MSZP nőtagozatának országos elnökeként tett. Bár a tavalyi választásokon pártja alulmaradt, ő maga maradhatott a tisztelt Házban, mi több, frakciója az Országgyűlés alelnöki posztjával jutalmazta.

„Amikor Pestre jöttem, azt hittem, folyton színházba és moziba fogok járni. Kiderült, alig jut rá időm. Helyette kirándulok vagy nagy ritkán teniszezem” - sorolja, szabadidejében mi helyett mit kénytelen csinálni. Házelnökölni a Naphegyről, az Országgyűlés bérelte lakásból indul reggelente - „a rezsit én fizetem”. De ott a pécsi, saját tulajdonú, háromszobás lakás is, amelyet a statikusmérnök férj tart rendben. A házaspár két - 14 és 15 éves - fogadott gyermeket menedzsel. Egyik kamasz sem lakik velük, „de azért sokszor vagyunk együtt édesanyámék mecseki, kertes faházában vagy anyósomék Pécs környéki családi házában, ahol ugyancsak szívesen látnak”.

- Itt a megérdemelt parlamenti szünet. Megérdemelt? És egyáltalán, mit kell kipihennie?

- Nemcsak a fizikai fáradtságot, mert ugye előfordult, hogy éjfélkor fejeztük be az ülést, és másnap hajnalban kelnem kellett, hanem a szellemit is, ami alatt az elfogadhatatlan hangnemet értem.

- Ön, azért úgy láttuk, kivonta magát a szájtusából. Méltóságon alulinak vélte volna?

- Egyszer valaki azt mondta, hogy a négy elnöklő közt csak egy a férfi, az pedig a Szili Kati. Na, most én ennek nem örülök. Én „csak” korrekten betartatom a házszabályt. Nem szeretem a szócséplést.

- Akkor pályát tévesztett. Nem óvta az anyukája attól, hogy ilyen helyekre járkáljon?

- Édesanyám féltve óvott. Az MSZMP-tagságomat valahogy még elfogadta, ám azt már igencsak zokon vette, amikor az MSZP jelöltjeként elindultam a választásokon. Még az 1992-es önkormányzati képviselő-választáskor is azon könyörgött, hogy helyezkedjem el végre a „rendes” szakmámban.

- S miért nem hallgatott rá?

- Engem akkor már megmételyezett a politika. De idővel ő is megbékélt, segített is nekem.

- Szerencséje, mert mint nyilatkozta, nem a konfliktusok nagy barátja. Ezért is menekült el a gyámügyről, s lett vízügyes. De hát - emlékezetünk szerint - épp akkor került oda, amikor a Duna körösök akciózásai nyomán ott is tetőzött a balhé. Melyik oldalon állt?

- Akkoriban, mint egy területi szerv vezetőjét, lekötöttek a helyi hatósági feladatok. Ültem éveken át ugyanannál az íróasztalnál, miközben körülöttem változott a világ: hol vízügyes voltam, hol környezetvédelmis, hol mindkettő... Mindig tiszteltem mások elveit, ma sem vagyok rosszban a zöldekkel.

- Szelíd kompromisszumkészsége mégiscsak harcos belsőt takarhat. Hiszen 1992-ben valósággal beharcolta magát az önkormányzati testületbe. Ennyire nem viseli a vereséget?

- Nem erről van szó. Egyszerűen kértem a választási bizottságot, hogy számolják át újra a szavazatokat. És kiderült, hogy egy rám leadott szavazat valahogy az ellenfelem csomagjába került. Vagyis az óvással döntetlenre módosult az állás.Újból kiírták a választásokat, s ezúttal már én győztem.

- És politikai államtitkár lehetett az akkor is, azóta is sok viszontagságot megért környezetvédelmi tárcánál. Igaz, mintha mindvégig ügyesen kívül helyezkedett volna a lőtávon...

- Inkább úgy mondanám, kimaradtam bizonyos dolgokból. De a parlamenti és a nemzetközi ügyeket a miniszter rám hagyta, és feltétlenül megbízott bennem.

- Szóval afféle diplomata is lett. Milyen nyelveken mozog otthonosan a külvilágban?

- Alapfokú vizsgám van angolból és németből. Vagyis ezeken eltársalgok.

- Apropó: társasági élet. Divatszakértők szerint ön képviseli az MSZP-ben azt az ízlésvilágot, amit a közéletből mára eltűnt Csehák Judit honosított meg. Vállalja a jogfolytonosságot?

- Érdekes kérdés. Volt időszak, amikor azt mondták, hogy kifejezetten „elcsehákosodtam”. De ezt nem vettem zokon, mert mindig különös érdeklődéssel figyeltem őt. Nekem különösen kell ügyelnem a megjelenésemre, hiszen a pulpitusról kiegyensúlyozottságot kell sugároznom.

- Ha már benyomás: eszünkbe jut párttársnője, Kósáné Kovács Magda elhíresült mondása, hogy nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. Nem érzi támadhatónak magát amiatt, hogy férje ellen már jó ideje sikkasztás gyanúja miatt folyik bírósági eljárás?

- Ebben a több éve húzódó ügyben, amíg nincs jogerős ítélet, férjemet is, aki egyébként becsületesnek is látszik, megilleti az ártatlanság vélelme. S hadd tegyem hozzá ehhez e konkrét ügyben a média felelősségét, jobban mondva felelőtlenségét. Arra ugyanis soha nem gondol egyik-másik újságíró, hogyan képes alaptalanul ellehetetleníteni embereket, családokat.

- Mi már fejet is hajtottunk. Csak még annyit: ha urambocsá! egy bíróság jogerősen bűnösnek mondaná ki a férjét, mit tenne? Elválna? Visszalépne a politikától?

- Ezek feltételezésnek, még gondolatkísérletnek is rosszak.

- Jó, evezzünk békésebb vizekre. Miután saját gyermekük nem lehetett, örökbe fogadtak kettőt. De érdekes módját választották a nevelésnek: a gyermekek nem önökkel laknak...

- Három évvel ezelőtt balesetben elhunyt jó barátaink fiáról és lányáról van szó, akiknek van hivatalos gyámjuk, de egyre többet vagyunk együtt, most vasárnap is kirándultunk a Dráván. Mi gyakorlatilag „pótlékok” vagyunk egymásnak. Mi nekik anya- és apa-, ők nekünk gyerekpótlékok.

- Ön pártja nőtagozatának az elnöke, mégsem hallottuk még szenvedélyes szónoklatait a pártjában is jelen lévő férfidominancia ellen. Itt is kerüli a feszültségpontokat?

- Már az elején megmondtam mindenkinek, tőlem ne várják, hogy folyton a férfiakat ostorozzam. Az nem én volnék. Ha csak saját családi életemet veszem: a férjem tökéletesen tehermentesít a karrierem érdekében. Miután most én vagyok az elfoglaltabb, ő mos, főz, takarít. Legutóbb meleg vacsorával várt.

- Így persze könnyű, de mivel sokat van távol, nem tart attól, hogy férje ura megelégeli a magányos órákat? Mi lenne első reakciója, ha megtudná, hogy másutt vigasztalódik?

- Nyomban magamban keresném a hibát. Maradjunk annyiban, hogy tökéletesen megbízom benne.

- Egyelőre ellenzékben működik, de ki tudja, mi lesz három év múlva. Sokan kérdik, mikorra nevelődik ki egy olyan nagy formátumú női politikus, akiből akár miniszterelnök is lehetne. Ha önben keresne valaki ilyen talentumot, elfogadná, vagy elhárítaná?

- Korai erről morfondírozni. Hogy is mondták a nagy teoretikusok? Előbb oda kell érni a hídhoz, s akkor kell dönteni arról, átmegyünk-e rajta.

LINDNER ANDRÁS, HORVÁTH ZOLTÁN