Balavány György: Nem győztük le és vágtuk zsebre az oroszlánt

Teljesen érthető, hogy akik Magyarország összes politikai, gazdasági, kulturális nyomorúságát az Orbán-kormány otromba és pöffeszkedő uralmának tudják be, eksztatikus örömmel vették tudomásul a vasárnap esti választási eredményeket. Az ellenzéki összefogás politikai sikere csakugyan jó ideje példátlan – ha a helyzethez illő patetikus jelzőt keresünk, történelminek is nevezhetjük –,  még akkor is, ha szinte lehetetlen pontosan megmondani, mekkora szerepet játszott ebben az ellenzék valós teljesítménye, és mekkorát az utolsó két hetet teljesen eluraló Borkai-botrány.

Lehetnek egyéb magyarázatok is: a kormány propagandagépezete ötlettelenül, elkényelmesedve és rutinszerűen, átütő  témák nélkül kampányolt. (A mantraszerű alkalmatlanozás messze nem bizonyult olyan sikeresnek, mint a korábbi sorosozás és migránsozás.)

Akárhogyan is, átszíneződött az ország politikai térképe; ha csak a fővárost nézzük, az ellenzék megszerezte a közgyűlést és a főpolgármesteri posztot. A helyi testületek szintjén is érezhető lesz a változás, még ott is, ahol megtartotta a helyét a Fidesz: gyakori lesz, hogy egy-egy NER-polgármesternek ellenzéki túlsúllyal szemben kell érvényesítenie az akaratát.