Az én hetem: Karafiáth Orsolya írni ment, tűzzáporban találta magát
8 perc
2020.01.05. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötésünk volt csupán: adunk öt kulcsszót, ezeknek valahol fel kell bukkanniuk ebben a szubjektív visszatekintésben. Ezen a héten Karafiáth Orsolyának a következő szavakból kellett ihletet merítenie: katonadal, petárdaháború, bozóttűz, légicsapás, ítélet.
Katonadal (Maróth Miklós, Orbán Viktor tudományos tanácsadója, az Eötvös Loránd Kutatóhálózat Irányító Testületének elnöke a Pesti Srácoknak adott interjúval nyújtott betekintést a NER kulturális, oktatási világába. Harry Potter és Pókember helyett Egri csillagokat és magyar népmeséket javasolt a gyerekeknek, és felvetette a többi között, hogy az iskolákban katonadalokat kellene énekeltetni, mert a fiatalok attól lennének jó hazafiak.
Petárdaháború (A már megszokott óriásvitával ért véget 2019 és kezdődött el 2020: legyen-e engedélyezett a tűzijátékok használata Szilveszter éjszakáján? A közösségi oldalakon posztpárbajok alakultak ki, felhívások fogalmazódtak meg, csúcsokat döntött a vádaskodás, személyeskedés. Az újév ezek után akkora hangerővel tört be Budapestre, mint talán még soha.)
Bozóttűz (Rendkívüli állapotot rendeltek el Ausztrália Új-Dél-Wales államában, miután a terjedő bozóttüzek ezreket fenyegetnek. A kontinensnyi országban szeptember óta hatmillió hektárnyi területen égett le a növényzet, több mint ezer épület vált hamuvá és tízezrek kényszerültek otthonuk elhagyására.)
Légicsapás (Donald Trump rendelte el azt a drónos támadás, amelyben meghalt Irán egyik legbefolyásosabb ember, Kászim Szulejmáni tábornok, a Forradalmi Gárda al-Kudsz nevű különleges egységének parancsnoka. Teherán azonnal válaszcsapásokat helyezett kilátásba.)
Ítélet (Ivo Sanader volt horvát miniszterelnököt hat, Hernádi Zsolt Mol-vezért két év börtönre ítélte első fokon egy zágrábi bíróság az úgynevezett Mol-INA vesztegetési ügyben. Hernádi nem volt jelen a tárgyaláson.)
Nem tudtam, hogy háborús övezetbe kerültem, én csak egy szobát akartam kivenni Kreuzbergben, két hónapi nyugalmat kerestem, regényíráshoz. Már a második éjszakán elkezdett zavarni, hogy a legváratlanabb pillanatokban üvölt fel valami pokolbéli zene, lángoló basszusokkal. Hajnali négy, Basszameg, nehéz lesz visszaaludni. Nem is sikerült, mert pár percen belül az ajtómat verte a lakótársam, azonnal nyissam ki, amúgy kedves arcán rémületes kifejezéssel vetette oda nekem, hogy bocs, de ezt nem hagyhatom megtorlatlanul, és feltépte az erkélyajtómat. A következő pillanatban hatalmas durranás, majd még egy, fellángolt a sréhen alattunk lévő hölgy erkélye, igaz, a tűz hamar semmivé lett a mindent elfedő hótakaró miatt. Rohadjál meg, jött a válaszüvöltés a légitámadásra, ezt megkeserülöd, te szemét. Én közbekiabáltam, hogy kedves Frau Becker, nem én voltam, mire a lakótársam rámvicsorgott, hogy Frau Becker egyáltalán nem kedves, hisz elmondta már nekem tegnap, hogy az egy állat. Azt már nem tudta megmondani, mikor kezdődtek a hadműveletek közöttük, csak a közelmúltbéli sérelmek tolultak fel újra meg újra, de biztos voltam benne, hogy valami banális semmiségből bomlott ki ez az egész hosszú hadjárat, ez az éveken átívelő tragédia, petárdaháborústul, ellopott lábtörlőstül, szarral telipakolt postaládástul.
Másnap ragasztó volt a zárunkban. Egy hét múlva Frau Becker lakása sötétbe borult. Soha kezdj ki villanyszerelővel, kuncogott a lakótársam, annak biztos tudatában, hogy legalább két nap, míg bárki rájön a cselre, hogyan iktatta ki lenn, a kapcsolószekrénynél szegény asszonyt az összes áramkörből. Ahogy a Frau lakásában újra volt áram, jött a megtorlás.