Kulcsszavak
Gyűlölet (Miközben az „Állítsuk meg a gyűlöletet” mondás jegyében hirdettek jobboldali véleményformálók tüntetést Niedermüller Péter hetedik kerületi polgármester ellen, a demonstráción újságírókat bántalmaztak, köztük Hont Andrást, a hvg.hu publicistáját.)Vészhelyzet (A WHO kihirdette a globális vészhelyzetet a koronavírus okozta járvány miatt. Orbán Viktor szerint „baj nincs, de lehet”.)Bye-bye (Pénteken, brüsszeli idő szerint éjfélkor leeresztették a brit zászlót az EU központjában, ugyanekkor Londonban a parlament épületének minden sarkában felvonták az Egyesült Királyság egységét jelképező lobogót: ezzel 47 év és egy hónap után hivatalosan megszűnt a szigetország európai uniós tagsága.)Becsszóra (A határidő lejárt, megjelentek a képviselők és kormánytagok vagyonnyilatkozatai. A kérdés csak az: az mennyit érnek ezek? Az előző évek tapasztalatai alapján az érintettek közölnek ugyan egy adatsort, de semmi következménye nincs annak, ha utóbb kiderül, hogy nem mondtak igazat.)Betörés (Figyelmeztető lövést kellett leadni kedd hajnalban a röszkei közúti határátkelőhelyen, amikor menekültek egy nagyobb csoportja megpróbált a kerítésen át Magyarország területére jutni. A többségük visszamenekült Szerbiába, többeket azonban elfogtak, és már el is ítéltek.)
Mint egy barátságos pokolgép, felrobbant a tavasz. Február van és tizenhét fok. Szédelegve vonszolják magukat a felhők odafent, idelent meg nem szűnik a pattogás a fülben. Úgy jó, hogy nem az. Mindjárt vége, ezt nyöszörgi egy kétkerekű bevásárlókocsi, ahogy elgurul mellettem. Egy úgynevezett banyatank, micsoda nyelvi lelemény, igaz, ezúttal egy fiatal férfi vontatja. Ez most vagy a globális felmelegedés, mondja egy nő a telefonba a buszmegállóban, vagy én lettem paranoiás. παράνοια, ez mondjuk tényleg szép szó. A görögök már csak tudták milyen az, ha mellé értünk vagy félre gondolunk valamit. „Vietnamiak vagyunk”, látom egy táblán. Közben hallom, hogy valamelyik budapesti egyetemen kitiltják a kínai diákokat a szemináriumokról, akkor is, ha nem jártak Kínában az elmúlt időben. Mellesleg Kína nem Tolna megye, a vuhaniak miatt a pekingieket kitiltani szintén elég otromba dolog. De a vészhelyzet az vészhelyzet. Azért elég szórakoztató lenne, a maga módján persze, egy lisszaboni járvány miatt teszem azt a zürichieket kitiltani Pestről. De még erre is sor kerülhet. „Még nincs baj, de lehet.” Mondja a legfelsőbb hang a rádióban. És hát igaza is van, hiszen ennek a mondatnak mindig, minden körülmények között igaza van.
Azt nem tudom, hogy a hirtelen detonáló meleg épp jót vagy rosszat tesz-e a vírusoknak, gyanítom, nekik végül is mindegy milyen az idő. Úgy alakult, hogy mielőtt – ismét – elhagytam a várost, a Naphegy környékén volt valami dolgom. Szinte véletlenül jutott eszembe, hogy itt élt Kaffka Margit, aztán meg, hogy a fiával együtt halt meg a spanyolnátha idején. Rá is kerestem kicsivel később. Schöpflin Aladás írja, hogy – persze ezt akkor még nem tudhatta – néhány órával a megbetegedése előtt látogatta meg Kaffkát, az írónő jókedvű volt, örült a háború végének, örült férje hazatérésének a frontról, kisfia jelenlétének, aztán pár nappal később mind halottak voltak. Így megy ez. Schöpflin még harminckét évet élt. A fene se érti ezeket a vírusokat.
„Ős patkány terjeszt kórt”, ezt már József Attila mondta, írta, tizenkilenc évvel később. A meg nem gondolt gondolat, ezt a sort mindig nagyon szerettem, de közben idegesített is, hogy úgy mondjam, fonetikailag. Éppen ettől nem hagy nyugodni azt hiszem. Ezt a mostani kórt nem patkányok terjesztik ugyan, de szóhoz jutnak itthon a rágcsálók is. Nézem a VII. kerületi polgármesternek küldött patkány fotóját, és próbálom elképzelni, azaz akaratlanul is azt képzelem el, ahogy valakik fogják szerencsétlent, és a szőrére írják, hogy Nieder-müller.
