Kulcsszavak
Visszavonulás: Eszenyi Enikő visszavonta igazgatói pályázatát és befejezi vígszínházi munkáját. A Vígszínház eddigi direktora az utóbbi hetekben súlyos vádakkal szembesült a színház társulatának volt és jelenlegi tagjai részéről. Erőszakos és agresszív vezetői stílusát hányták a szemére. Eszenyi a vádakra mindeddig lényegében annyit válaszolt, hogy ő mindig a színház érdekében cselekedett.
Home office: Noha szórványosan eddig is létezett a home office intézménye, a járvány idején, aki csak teheti, a lakásában rendezte be irodáját. Közben ezek az „irodák” egyúttal osztálytermek, mert ott vannak a gyerekek is, akik nem járhatnak iskolába. Ha pedig a szülők nem otthon dolgoznak, vigyázni kell rájuk. A nagyszülős megoldás nagyon kockázatos, mert a vírus éppen rájuk jelenti a legnagyobb veszélyt.
Teszt: Sok szakértő állítja, hogy a járvány megfékezésében a karanténintézkedések mellett sokat segíthet, ha még azokat is tesztelnék, akikről csak gyanítható, hogy fertőzöttek. Dél-Korea például százezrével végzett teszteket, és ennek köszönheti, hogy megállította a járvány további terjedését. Vannak, akik szerint csak a már tüneteket produkáló betegeket kellene tesztelni, Magyarországon pedig még ők sem mind jutnak el eddig. Igaz, ha nincs teszt, beteg sincsen.
Tűzoltás: A járvány okozta nehézségeket mérséklendő gazdaságvédelmi akciótervet jelentett be Orbán Viktor. Csökkentik a vállalkozói terheket és hiteltörlesztési moratóriumot rendelnek el magánszemélyeknek és cégeknek egyaránt. Törlesztési kedvezmény hirdettek meg a diákhiteleseknek is. A kormányfő ígérete szerint jönnek még más hasonló lépések. Mindeközben már a kormány sem csak a GDP-növekedés lassulására, hanem egyenesen recesszióra számít.
PADLÓRA KÖPNI HATÓSÁGILAG TILOS
Úgy élünk, mintha holnap véget érne az egész. Azt mondjuk, ha ez lecsengett, összejövünk egy kávéra. És nem lesz az, hogy az összejövés hosszú időre offos, a kávé fogytán. Azt mondjuk, elment a gyerek iskolába, és nem azt mondjuk, hogy az iskola eljött a gyerekhez. Azt mondjuk, hallgatunk élőben Beethovent, nem szájmaszkkal és nem egy méter távolságról. Azt mondjuk, belibegünk a villanyművekhez, és természetesnek vesszük, hogy nem állnak az ajtóban fegyveres katonák. Azt mondjuk, beandalgunk az áruházba, és veszünk vécépapírt, amennyi belefér. Meg nem is akarunk több vécépapírt venni a kelleténél, nem lesz átlagot meghaladó vécépapír-vehetnékünk. És átsuhan ugyan a fejünkön, hogy kéne hozni kézfertőtlenítőt is, ha már itt vagyunk, nehogy megint... De aztán legyintünk, minek a para, hol van már az a járvány! (Bár aki egyszer átment ezen, annál majd biztos nem fogy ki a kézfertőtlenítő meg a vécépapír, be leszünk tárazva rendesen, mint világháborún átesett nagyszüleink.) És a roskadozó polcokat találjuk majd a boltban, nem a letaroltakat. És bosszankodunk, ha hosszúak a sorok, ha az automata kassza nem pittyent rendesen, ha a kiflinek nincs meg a kódja, Marika!
És nem azt nézzük az utcákon, milyen kihaltak. Nem azt mondjuk, nézd, az az ember milyen ideges, a falba bújna, csak mert közeledem, azért megtébolyulni nem kéne, bár tényleg tébolyító. Nem azt mondjuk, nézd, az a pár fickó se normális, itt cigizget, dumapartizik, se kesztyű, se maszk, mintha ő kivételesen örökké élne. Azt mondjuk, ha a foci-levlistán jön egy mail, hogy rúgjuk, skacok, ez az, miért ne, kell az a kis mozgás, megesz a penész különben. Nem azt, hogy ne őrülj meg, ember, focizz otthon a kertben a gyerekkel, az ég óvjon és áldjon! Azt mondjuk, hogy igen, anyuka, kedden lesz nagy ünneplés, tali a vendéglőben mise után, mi nyolcan jövünk, a fiamék most nem tudnak. Azt mondjuk, elmentem postára, aztán könyvelőhöz, beugrom a javíttatott cipőkért, hozzak-e valamit a gazdaboltból? Azt mondjuk, voltatok terráriumban, szuper, aztán tetszett-e? Azt mondjuk, láttad ezt vagy amazt moziban, színházban? Nézd meg, állati jó, éppen játsszák! És nem linkeket küldözgetünk meg live-streames kultúrcsopikat alakítunk meg élő közvetítésben szaxofonozunk a vécén meg balettozunk az erkélyen meg fitneszezünk a nappaliban meg dalolunk a balkonon.
Úgy élünk, mintha holnap véget érne az egész.
