Nyugatnémet márkát vártak, kenyérhiányt kaptak az NDK-ban – 1990. június 19.
6 perc
2020.06.20. 15:00
Kiderült, miért fogadták be az NDK-ba az NSZK-s terroristákat, és miért nem fogadják be a lengyeleket a német egyesítés küszöbén. Furcsaságok a valutaunió előtti napokból.
Bedő Iván, a HVG munkatársa 1989-ben és még jó ideig a Magyar Rádió tudósítójaként Berlinben szemtanúja volt a történelmi eseményeknek. Akkori tudósításai szinte naplóvá állnak össze. Most ezeket a posztokat olvashatják, az éppen 30 évvel ezelőtti napok sorrendjében, heti bontásban. Az első "poszt" 1989. december 4-én született, most itt van sorozatunk újabb darabja. A történelmi napló hátteréről itt olvashat.
A Eljött a paradicsom című sorozat eddig megjelent cikkei itt olvashatók.
1990. június 19. – Orosz? Porosz?
Kelet-Németország egyesül Nyugat-Németországgal, Litvánia leválik a Szovjetunióról – annyi minden történik mostanában. De mi lesz Kelet-Poroszországgal? A kérdést, amelyről azt hihettük volna, hogy az NDK-ban soha többé nem kerül elő, a napokban feltűnés nélkül feszegetni kezdte a legnagyobbik kormánypárt lapja, a Neue Zeit.
A kereszténydemokraták újságja romantikus, régi fényképeket közöl Königsbergről, és azon filozofál, hogyan lehetne újra németekkel benépesíteni azt a kis területet, amely az Orosz Föderációhoz tartozik, de attól távol, Litvánia és Lengyelország közé beékelve tölti be szerepét. Ez a szerep pedig mindeddig az volt, hogy az oroszok előretolt katonai állása legyen. Csakhogy ez a szerep megszűnt – vélekedik a berlini újság, hiszen a katonai szembenállás megszűnőben van Európában, és egyébként is: ha Litvánia függetlenné válik, mi értelme van egy olyan orosz előőrsnek, amelyet egy független ország választ el Oroszországtól?
Mindeddig revansistának bélyegezték azokat a németeket, akik Kelet-Poroszországról álmodoztak. (Hogy egészen pontosak legyünk, a szóban forgó terület, amelynek most Kalinyingrád a székhelye, az egykori Kelet-Poroszországnak csak az északi része.) Kísérleti léggömböt eregetett föl a berlini kereszténydemokrata lap, vagy csak a szerző, Friedrich Dieckmann álmodozásairól van szó? Ezt döntsék el a szovjet és a német és más illetékes diplomaták, ha elolvasták a kis eszmefuttatást.
A tudósító csak arra szorítkozhat, hogy ismerteti a szerző megoldási javaslatát. Az ötlet állítólag nem új: a Neue Zeit cikke szerint egy tekintélyes nyugatnémet bankelnök már tavalyelőtt előterjesztette a szovjet vezetőknek. Északkelet-Poroszországból önálló gazdasági övezetet kellene alakítani – a jelszó, mint mostanában szinte mindig: joint venture. A kelet-nyugati cégeknek a szabadkereskedelmi övezetben csak egy gondjuk lehetne: kevés az ember. Északkelet-Poroszországban legfeljebb feleannyian laknak, mint 1941-ben. Az egykori német területre tehát németeket kellene telepíteni. Mégpedig azokat az oroszországi németeket, akiket Sztálin valahová Ázsiába telepíttetett ki a második világháború éveiben.
A cikk szerzője természetesen nem szeretne német nacionalista színben feltűnni: siet hozzáfűzni, hogy más üldözöttek is helyet kaphatnának a kelet-porosz földön, például az orosz zsidók, akik már nem férnek el Izraelben. A Neue Zeit, amely minden napilapok közül a legközelebb áll az NDK mostani kormányához, önálló kis államról álmodozik Lengyelország és Litvánia között. Ez a terület a háború után nagy temető volt, azóta katonai támaszpont, de most a béke megköveteli, hogy előre gondolkozzunk – zárja fejtegetéseit a cikkíró, akire remélhetőleg békésebb jövő vár, mint az európai területek más német előre-gondolóira.
