Róth Elza: Demeter Szilárd és a radikális nihilizmus remekműve
Azok a ronda alakok, akik közé a világ minden kincséért sem akarnánk tartozni, meggyilkolnak minket azzal, hogy kizárnának saját undok társaságukból, és ez pont olyan, mint zsidónak lenni a gázkamrában. Ha jól értjük, ezt akarta mondani a PIM főigazgatója, vagy még ezt sem. Vélemény.
A magyarokat a hatalmi önkénytől védő joguralom normáit – indokoltan vagy akár tévesen, rosszindulatúan – számonkérni Magyarország kormányán: ez a magyarok, illetve Közép-Európa szisztematikus, maradéktalan fizikai megsemmisítésének kísérlete. Nagyjából ezt állítja, amennyire egyáltalán kihüvelyezhető a szövegből, Demeter Szilárd publicisztikája. Egészen vulgárisan, de közelítőleg elég pontosan azt, hogy Demeter Szilárdnak rossz napja van, és ez éppen olyan, mint a holokauszt, vagy ha a végletekig akarjuk cizellálni a dolgot, akkor nagyon hasonlít hozzá. Ez a mondás egyszerűen kívülre esik bármely erkölcsi és logikai szisztéma bármily tágan értelmezett keretein, és pont ez a lényege. Nem pusztán nem akar mondani semmit, a semmit akarja mondani. Azt, hogy erkölcsi és szellemi határok egyszerűen nincsenek, nem számítanak, bármi megteszi, de tényleg bármi, ami a NER fennállását, Demeter Szilárd megbízóinak hatalmát érzelmileg igazolja.
Ez az írás elsősorban azt állítja, hogy semmi sem jelent többé semmit, bármiféle közös nyelv és valóság felszámolandó és felszámolható, semmi sem gátolhatja az önsajnálatra épülő önigazolás féktelen tobzódását. Azt állítja ez a szöveg, hogy
erkölcsi civilizációnk pusztán gigantikus szimbolikus turkáló, a holokausztot épp úgy lehet kirángatni belőle, mint akármi mást, ami megerősítheti egy ködös, őszi publicisztikában az „egyedül vagyunk” érzését és – a keserves szenvedés okán – igazol minden további verbális agressziót.
Ennek a nyelvnek egyetlen közölnivalója van, hogy a mi közösségünk ártatlan, méltatlanul bántak el velünk, az egész világ jóvátétellel tartozik nekünk, és ezért ránk semmilyen szabály nem vonatkozik. Az, hogy nekünk mindent szabad. Mert „fáj a földnek és fáj a napnak / s a mindenségnek fáj dalom, / de aki nem volt még magyar, / nem tudja, mi a fájdalom”. (Mókás és jellemző amúgy, hogy Dsida Jenő fenti sorai egy a Cion és Jeruzsálem iránti örök hűséget megéneklő zsoltárt írnak újra, ma pedig leginkább a Kárpátia együttes lakodalmas rock-stlílusú, revizionista verbunkosának részleteként lelhetőek fel a videómegosztó csatornákon).