Hátraarc a magyar államadósság finanszírozásában

Szükség törvényt bont, és ez különösen könnyen megy ott, ahol törvények már nincsenek, csak rendeletek. Mint Magyarországon, ahol hirtelen megint feltámadt az igény a külföldi hitelek iránt. Pedig a Magyar Nemzeti Bank 2014 tavaszán meghirdette, hogy a magyar államadósságot alapvetően belföldi megtakarításokból kell finanszírozni. Vagyis ha egy devizahitel lejár, forintkötvényekre célszerű lecserélni. Ezt azzal indokolta, hogy a 2008-as pénzügyi válság során bebizonyosodott: ha az államadósság közel fele devizában áll fenn, akkor sebezhető a pénzpiac.

A tetszetős érv mögött két tapasztalat állt. Egyrészt az, hogy a krízis heteiben távoztak a befektetők a kockázatos piacokról, így Magyarországról is. Ezzel összeomlott a kereslet a forinteszközök iránt, az árfolyam egyik napról a másikra sokat gyengült, az állampapírok kockázati felára megugrott. Ezt más kárán, történetesen a Gyurcsány-kormányén tanulhatták meg a pénzügyek jelenlegi irányítói. Azt viszont már a saját kárukon kellett megtapasztalniuk, hogy ők is így járhatnak. Hiába csökkentették ugyanis 2011-ben a magánnyugdíjpénztárak államosítása után az azokban lévő állampapírok bevonásával egyetlen nap alatt 1343 milliárd forinttal, a hazai össztermék 81 százalékáról 77 százalékára az államadósságot, a forint újabb gyengülése következtében felduzzadt a devizában jegyzett állomány. Olyannyira, hogy a 2011-es esztendő végére a hazai össztermékhez viszonyított államadósság az állampapírok bevonása ellenére szemernyit sem apadt.