Szilasi László: „Akkor szóljanak, ha ódát írok a Viktort köszöntő fekete könyvbe”

HVG: „Szép szerelmes könyvön dolgozom” – harangozta be egy interjúban az új regényét. Tényleg szerelmi történet, de szép? Hiszen a nő feladja önmagát, a férfi pedig visszaél annak határtalan ragaszkodásával.

Szilasi László: Szerintem a szerelem így is szép. Valóban lehet úgy gondolni, hogy a nő erre áldozza az életét, a férfi meg uralkodik fölötte. De a végén azért a férfi hal meg, és ezzel nem a lényeget árulom el, mert közös életük ötvenöt éve alatt meglepő fordulatok követték egymást. A szerelem ugyanúgy, mint mondjuk a krimi, régen a magasirodalom körébe tartozott, de aztán bekerült az alacsonyabb stíluskategóriákba. Valahogy nincs meg hozzá az a nyelv, amivel jól meg lehet írni. Csak gáz nyelveken tudunk erről beszélni, ahogyan a Petőfi rádióból dől e témában a mocsok. Két éve hírét vettem, hogy Békéscsabán egy fiatal korban kezdődött kapcsolatból nagyon kései házasság köttetett. Gondoltam, megpróbálom ezt szépirodalmi eszközökkel elmesélni. Nem is jártam utána a pletykának, a fantáziámmal pótoltam, ami hiányzott a sztoriból. Kísérletet tettem, hogy visszataláljak egy vagy több másik nyelvhez, mert régebben a szerelemről is tisztességesen beszéltek.

A regény egy fejezetét Martinovics Dorina olvassa fel: