Vége a „magyar kurzarbeitnak", pedig nagy szükség lenne még rá

Ha azt vesszük, hogy hivatalosan több mint 360 ezren keresnek állást Magyarországon, nem kevés az a 200 ezer dolgozó, akiket a május óta igénybe vehető bértámogatási program mentett meg a kirúgástól. Ha viszont azt, hogy Ausztriában a dolgozók harmada, Németországban az ötöde részesült ilyen segítségben, már kifejezetten gyengécskének tűnik a „magyar Kurzarbeit”. Vagyis az, hogy a nyolc helyett hat, négy, vagy akár csak két órában foglalkoztatott munkaerő kieső fizetésének 70 százalékát az állam állja. A cégek így elvileg kihúzhatták a járványidőszak végéig úgy, hogy nem mondanak fel a munkavállalóiknak. Igen ám, de a legfeljebb három hónapra szóló támogatást augusztus 31-éig lehetett csak igényelni; amelyik vállalat az utolsó pillanatban még megtette, az 2020-ra biztosította az érintett dolgozók foglalkoztatását. (A szóban forgó munkavállalókat ugyanis a támogatás lejárta után még egy hónapig nem lehet lapátra tenni.)

„Sem a vírus, sem a válság nem ismeri a naptárt, tagjaink közt sok olyan cég van, amely még csak ezután kerül nehéz helyzetbe”

– hívja fel a figyelmet Wimmer István, a Magyar Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének főtitkára. „Gyors visszapattanásról itt már nem lehet beszélni, különösen, hogy jön a vírus második hulláma” – toldja meg a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára, Perlusz László. „Szó sincs sikerről – háborog elődje, Dávid Ferenc –,

a program megkésett és szűkmarkú!

Négy és fél millió munkavállaló él Magyarországon, öt százalékukat sem mentette meg a Kurzarbeit. Mire élesedett, sok cég már elveszítette a megrendeléseit, és felmondott az embereknek.”

Hogy mi a sok és mi a kevés, azt eltérően ítélik meg a különféle érdekvédelmi szervezetek képviselői. Az állami mankóval 15 ezer vállalat élt, a társas vállalkozások félmilliós sokaságához képest ez szinte semmi. Eddig 35 milliárd forint ment el a programra, ez töredéke annak a mintegy 200 milliárdnak, amit munkahelymegőrzésre ígért a kormány – jelzi Perlusz. Az MGYOSZ nagyvállalati tagjai pedig azt sérelmezték, hogy a bértámogatás összege fejenként és havonta maximum 112 ezer forint, ami a magas jövedelmű, képzett dolgozóknál nem pótolja a kiesést. Tény: annak ellenére, hogy az igénylés adminisztrációja meglehetősen bonyolult, a lehetőséggel leginkább a kisvállalkozások éltek. „Ha az esetek száma szerint nézzük, 95 százalékban, ha összeg szerint, kétharmad részben” – sorolja az adatokat Perlusz. A kérelmek 35 százaléka Pest megyéből és Budapestről érkezett, ez is oka lehet annak, hogy kezdetben ebben a régióban volt a legtöbb gond az ügyintézéssel: a kifizetések olykor egy-két hónapot is csúsztak. A vállalkozásoknak gyakran nehézséget okozott, hogy igazolják, visszaesésüket a vírus okozta, azzal a jogszabályi kitétellel pedig végképp nem tudtak mit kezdeni, hogy tevékenységüknek „nemzeti érdeket” kell szolgálnia.