Kivégezték, mert feleség volt? Rehabilitálja-e Joe Biden Ethel Rosenberget?

„Lehívta a blöffünket“. Ezt mondta a kivégzett anyáról az igazságügyminiszter-helyettes. Kevés ennél cinikusabb kijelentést lehetne idézni, bár a politikailag motivált büntetőperek története egyébként sem esti mese.

William Rogers azt kommentálta így, hogy 1953-ban az Egyesült Államokban kémkedés vádjával kivégezték Ethel Rosenberget, nem sokkal az után, hogy a férjén is végrehajtották a halálos ítéletet. A pókerhasonlat értelme: a kormány és az ügyészség valójában nem kívánta a házaspár halálát, és Ethel ellen nem is volt bizonyítéka.

A halálos fenyegetéssel pusztán azt szerették volna elérni, hogy a gyanúsítottak áruljanak be másokat. Ethel és Julius Rosenberg erre nem volt hajlandó. Erre vonatkozik a hasonlat: bár ellenfeleiknek nem volt erős lap a kezükben, a rabok arra késztették őket, hogy folytassák a licitet. A végsőkig. (Tegyük hozzá: az ügyészség lapjait csak évtizedekkel később lehetett megismerni.)

A meggyőződéses kommunista Rosenberg-házaspár ügye világszenzáció volt a maga idejében, amikor a hidegháborúhoz forró háború is társult Koreában, az egyik oldalon az Egyesült Államokkal és szövetségeseivel, a másikon jórészt a távolból a Szovjetunióval és közvetlenül a fronton Kínával. Washingtonban az is rémületet keltett, hogy a Szovjetunió kifejlesztette saját atombombáját, és így váratlan gyorsasággal utolérte Amerikát.