A kevés szabadidő a pénz hiányánál is nagyobb károkat okozhat

Az időszegénységtől a másodállásban dolgozók és az órákat ingázók ugyanúgy szenvedhetnek, mint azok, akiknek a háztartási munka szakad a nyakába. Az egyedülálló szülőkénél sincs nagyon rosszabb helyzet.

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás – milyen szép szlogen, ugye? Persze szerencsés az az ember, akinek félórát sem kell utaznia a munkahelyére és ugyanannyit vissza, tehát a szórakozásra, vagy legalábbis az önmagunkra fordított időből legjobb esetben is csak hét marad. Vagyis inkább csak hat-hat és fél, hiszen a reggeli készülődést is elég erős túlzás volna szórakozásnak tekinteni.

Este aztán szeretne nyugodtan megvacsorázni? Fürdeni? Esetleg összekészülni másnapra? Maradt talán négy és fél-öt óra, és úgy még mindig időmágusnak számít. Ügyintézés? Bevásárlás? Még vagy egy óra kiesik. Netán vannak gyerekei? Hát akkor bukta is a megmaradt időt. És persze akkor feltételeztük, hogy a munkaidő tényleg csak nyolc óra, illetve hogy nyolc óra alvás mindenkinek elég, ráadásul amint lehajtja a fejét a párnára, már alszik is.

Arról, hogy mennyi lehet az ideális munkaidő, már korábban szó volt a közgazdasági elméleteket bemutató sorozatunkban. Van azonban a témának egy méltatlanul elhanyagolt szála: az időszegénység. Ez a kicsit elvontnak tűnő fogalom azt a nagyon is jól ismert jelenséget takarja, amikor az embernek nem pénzből, hanem önmagára fordítható időből van annyira kevés, hogy az már súlyos károkat okoz számára. Több közgazdász már azt is felvetette: a világ fejlettebb részében egyre inkább ez jelenti a komoly problémát, olyan középosztálybeli polgárok is az időszegénységtől szenvednek, akik pénzügyi definíciók szerint a szegénység közelében sincsenek – de persze probléma ez azoknál is, akik anyagi értelemben szegények.

Tényleg sokkal kevesebbet kellene dolgoznunk, hogy nekünk és a környezetünknek is jó legyen?

Érezzük mi is, és a bolygó is érzi, hogy ahogyan ma élünk és dolgozunk, az nem jó. De mi legyen helyette? A koronavírus-járvány felerősítette azokat az elképzeléseket, hogy már rég nincs szükség arra, hogy napi 8-10 órákat dolgozzanak az emberek. Cikksorozatunkban megnézzük, hogy mit kínálhat a munka utáni társadalom, az úgynevezett post-work society.

Kezdjük azzal a kiinduló kérdéssel: mekkora problémát jelent ez az egész valójában? A Harvard Business School egy tavaly kiadott elemzése gyűjtötte össze a világ sok táján készült nagy mintás kutatásokat, amelyek egytől egyig azt igazolják: az időszegénység rombolja a munkahelyi teljesítményt, a kreativitást, a mentális egészséget, de még a párkapcsolatok minőségét is. Ugyanez az írás idézi a Gallupnak azt a 2018-as reprezentatív felmérését, amely szerint az amerikaiak 80 százaléka úgy érzi, hogy soha nem volt elég ideje.