Tízévnyi öldöklés és szenvedés után is távolinak tűnik a béke Szíriában
A szíriai polgárháború szétvert társadalmat és lerombolt országot hagyott maga után. A bűnösök felelősségre vonásának egyelőre esélye sincs.
„Doktor, most te következel!” – pingálták diákok az iskolájuk falára a dél-szíriai Darában 2011 februárjában, utalva a szemorvosként végzett Basar Asszad elnök eredeti foglalkozására. A tíz évvel ezelőtt kezdődött arab tavasztól fellelkesült fiatalokat a biztonsági szolgálatok elfogták és a börtönben megkínozták. Békés tüntetések kezdődtek az elengedésükért, ami március 15-étől a rezsim elleni országos tiltakozássá vált, demokratikus reformokat és a politikai foglyok elengedését követelve. A szíriai hadsereg áprilistól erőszakhoz folyamodott, amellyel szemben fegyveres felkelés kezdődött – mindez pedig az utóbbi évtizedek egyik legbrutálisabb konfliktusává fajult.
Az 1970-től hatalmon lévő Asszad-klán diktatúráját eddig is a félelem tartotta össze, a rezsim eszköztárában – ahogy most, régen is – fontos szerep jutott az ellenfelek bebörtönzésének, megkínzásának, meggyilkolásának. Számtalan ember pedig egyszerűen csak eltűnt. Ám 2011-ben a szíriaiak rendíthetetlennek bizonyultak, hónapokon át tüntettek a korrupt Asszad család és rendszere ellen.
A lakosságon belül 15 százaléknyi alavita kisebbség vezette rezsim cionista összeesküvést, fegyveres bandák és terroristák elleni fellépést emlegetett, és nyilvánvalóvá vált, hogy a damaszkuszi kormány erőszakkal és hazugsággal mindent megtesz hatalma megtartásáért. Esze ágában sem volt reformokat bevezetni, a mottója pedig ez volt: „Letérdelsz és behódolsz, vagy éhen halsz és elpusztulsz!”