Orbán nem a járványt akarja legyőzni, hanem az ellenzékét

Egyre több háztetőre kerül napelem, a kisebb-nagyobb üzletek némelyikét felújítják, mindeközben telkek, üzletek, nyaralók és lakóházak hosszú során virít az „eladó” felirat – így sejlik fel kicsiben a magyar gazdaságpolitika néhány jellegzetessége Szentendre közelében. A jelek szerint az állami támogatással vastagon kibélelt lakásfelújítási program megmozgatta a tehetősebb háztartásokat, és a kisvállalkozásoknak ígért olcsó hitelek is elcsábították azokat, akik bíznak benne, hogy a kényszerű leállás után még talpon maradnak. Ellenben azok a családok és cégvezetők – például vendéglősök, panziósok, kiskereskedők –, akik már felélték megtakarításaikat, ingatlaneladásból remélnek némi bevételt. Legutóbb tíz éve, a 2008-as pénzügyi válság után tudatták ilyen sokan a környezetükkel, hogy telküktől, házuktól, üzletüktől szabadulni óhajtanak.

Az összkép azonban bonyolultabb a látszatnál. A járvány miatt bekövetkezett kényszerű leállást nem gyors visszapattanás követte, hanem huzamos vergődés. Ez kemény szelekciót végzett a háztartásokban és az üzleti szférában, az állam erőteljes részvételével.

Ám miközben elemzők és laikusok sora latolgatja, hogy mitől tart jobban a kormányfő, az egészségügy összeomlásától vagy a gazdaság tartós be- és leszakadásától, a válasz egyre inkább egyértelmű: a választási kudarctól. Ezért tekinti Európa-bajnokságnak az oltási és a növekedési versenyt, ezért dicsekszik naponta a magyar pozícióval, és vet be minden eszközt az elsőség érdekében. Az oltási kampányban akár vitatott hatású vakcinákat is, a növekedési hajszában pedig vállvetve önti a pénzt a gazdaságba a költségvetés és a jegybank, ügyet sem vetve a vele járó eladósodásra.

A járványra fogják, de már a 2022-es választások miatt szórják a pénzt Orbánék

Új csúcsra repítette az államadósságot a Covid elleni védekezés jegyében az Orbán-kormány, majdnem akkora terhet hagyva az utódjára - netán saját magára -, mint amekkorát 2010-ben örökölt.

A gazdaságpolitika fő jellegzetessége, hogy idestova egy éve nincs érvényes költségvetése az országnak. Mert azt aligha lehet annak tekinteni, amely 367 milliárd forintos hiányt és adósságcsökkentést foglalt törvénybe, hogy végül 5500 milliárdot meghaladó deficittel és a hazai össztermék csaknem 15 százalékával megugró államadóssággal zárja az évet. Mindezt úgy, hogy a költekezés parlamenti és közéleti kontroll nélkül, teljesen áttekinthetetlenül folyt. Ez történt tavaly.

Az idén legfeljebb arányaiban jobb a helyzet: a törvénybe iktatott deficit egyelőre „csupán” megduplázódik. Tavaly nyáron ugyanis olyan 2021-es költségvetést fogadott el az Országgyűlés, amely a hazai össztermék 3,3 százalékára rúgó, 1491 milliárd forintos deficitet tartalmazott, ám ezt decemberben a pénzügyi tárca durván a kétszeresére emelte. Nem törvénymódosítással, hanem egy kincstári elemzésben, amely szerint a hiány az idén 6,8 százalék lehet – azaz úgy 3330 milliárd forint.