Ron Werber az ellenzéknek: „Az isten szerelmére, arról győzzétek meg az embereket, hogy győzni tudtok”

12 perc

2022.01.12. 04:30

Az ellenzéki összefogásnak egyetlen feladata van: a hangzatos üzenetek helyett a tömegmobilizációra fókuszálni, és nem félreértelmezett felméréseken rugózni – mondja Ron Werber izraeli kampányszakember és kommunikációs stratéga, aki a 2000-es és 2010-es években a magyar baloldalon több ízben is dolgozott, többek között Medgyessy Péter 2002-es kampányát is ő vezette. Werber szerint a kormány jelenlegi üzenetei arról terelik el a figyelmet, hogy az igazi népszavazás az áprilisi választás lesz arról, hogy akar-e a magyar társadalom politikai változást – azonban az ellenzék fel sem teheti ezt a kérdést, ha a saját népszavazási kampányára, valamint a nyilvános tetszelgésre fókuszál mindenhova elérő személyes jelenlét és a helyi jelöltek támogatása helyett.

This interview was written and translated from English by the author of the article. You may access the original, English version here.

hvg360: Az egyesült ellenzék két hónapig csendben volt, decemberben kezdtek el újra megjelenni a nyilvánosság előtt. A tárgyalások pont olyan nehézkesen haladtak, mint vártuk, Márki-Zay Péter szerint pedig voltak, akik belülről buktatták volna meg. Tapasztalatai alapján mi a legnagyobb kihívás egy ilyen szerteágazó koalíció egyben tartásánál? Mekkora probléma négy hónappal a választás előtt rejtőzködni a kampánnyal, és mit árul el, hogy nem tudtak könnyedén egyesülni Márki-Zay mögött a pártok?

Ron Werber: A legnehezebb és egyben a legfontosabb feladat egy ilyen koalíciónál az, hogy őszinte összefogás és kölcsönös bizalom alakuljon ki a partnerek között. Ez az alapfeltétele mindenfajta tervezésnek és egy sikeres kampány végrehajtásának, enélkül nincs szó tényleges együttműködésről, nem alakulnak ki az ehhez szükséges struktúrák. Ebből fakad az országos szintű mozgósítás is, ennek hiányában tehát esély sincs a győzelemre.

Persze, lehet sajtótájékoztatókat és tv-interjúkat tartani, de nem ez fogja kifejezni a tényleges összefogást, inkább arra szokták használni, hogy leplezzék a háttérben lévő problémákat. Ez volt a 2014-es Összefogás története: a bizalom teljes hiánya a koalíciós partnerek között ahhoz vezetett, hogy szervezeti szinten sem volt semmiféle összhang.

Vannak, akik szerint a parlamenti többséghez elég, ha minden választókerületben van egy közös jelölt, feltételezve, hogy mindenki képes a saját erejéből nyerni. A valóságban ez csak azoknál reális, akik egy erős ellenzéki kerületben indulnak újraválasztásért, vagy gyakorlatilag végtelen pénzből gazdálkodnak – rajtuk kívül viszont aligha tud valaki győzni széles körű, országos szintű támogatás nélkül. Csak remélni tudom, hogy az összellenzék első számú prioritása az egyéni jelöltek támogatása a körzetekben, mert választásokat csak innen lehet nyerni, nem tv-stúdiókból, nem sajtótájékoztatókról és nem is szép szlogenek vagy grafikák révén.