Kende Tamás: Putyin nem a NATO-tól, hanem az orosz társadalomtól fél

Elemzés a nagyon is sokszínű, sokosztatú putyini Oroszországról, Vlagyimir Putyin működéséről, cselekvésének mozgatórugóiról, az orosz társadalomról, évtizedes oroszországi káoszról, az ukrajnai háború hátteréről.

  • Kende Tamás Kende Tamás
Kende Tamás: Putyin nem a NATO-tól, hanem az orosz társadalomtól fél

Háború Ukrajnában

Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.

  • A háború köde

Clausewitz szerint minden csatában, amit a lőpor elterjedését követően vívtak, megfigyelhető egy – amúgy rettenetes – állapot, amit ő a háború ködeként határozott meg. Ez az az időszak, amikor a (lőpor-)füsttől a legjobb stratégák és taktikusok sem látják, mi zajlik valójában a csatatéren. Azok a stratégák, hadvezérek, főtisztek, akik a harctérre vezényelték a katonákat.

Most a háború köde megzavarta sokak látását, súlyosabb, és hosszabban tartó tudati károkat a jelek szerint az úgynevezett művelt értelmiségben okozott.

Amikor e sorokat írom, az (egyik) állami orosz hírügynökség honlapjáról már leszedték „az ukrán kérdés – egyelőre még nem az ukránkérdés – végső megoldásáról” értekező szöveget. Azt a szöveget valaki megírta. Nem a Nyugat (bárki legyen is az a rejtélyes Nyugat). Azt a szöveget valaki megrendelte. Nem a Nyugat. Azt a szöveget valaki szerkesztette. Nem a Nyugat. Azt a szöveget valaki „élesítette”. Nem a Nyugat. És valaki leszedte. Ez utóbbi körülmény némi reményre ad okot olyan időkben, amikor úgy tűnhet, hogy a civilizált világ szócsövei kezdik elveszíteni maradék józan eszüket.

Csütörtök hajnal óta orosz, ukrán, mi több belorusz nyelvű forrásokból igyekszem elsősorban tájékozódni. Nem az úgynevezett harctéri eseményekről. Az ilyen háborús időkben természetes propaganda és dezinformáció is csak afféle kor- és kórjelenségként érdekel. Azt próbálom napok óta megérteni, hogy lehet-e ebben a hipermodern információs nehézfegyverekkel, de ugyanakkor gerillamódszerekkel is zajló képes-szöveges harcban – a háború ködében – megsejteni azt, hogy a köd elültével mi vár a csatázókra, mi vár a háborús felekre, és mi vár a világra?

Nagy Gábor: Putyin bukásától a vele való kényszerű együttélésig terjed az új világrend képe

A világ első közösségi médián követett háborúja nemcsak a kilőtt rakétákat és a félelmet hozta vissza Európába, olyan szankciókat is eredményezett az agressziót végrehajtó Oroszországra, amilyennel a Szovjetuniónak nem kellett szembenéznie.

Valter Attila: Olyan versenynap nincs, hogy nem fáj

Valter Attila: Olyan versenynap nincs, hogy nem fáj

„A bukásoktól, brutális sérülésektől való félelem folyamatosan bennem van” – meséli Valter Attila országútikerékpár-versenyző a Penge podcast legújabb adásában, ahol arról is beszélget Szilágyi Áronnal és Kenyeres Andrással, hogy milyen gondolatok futnak át az agyán egy esés után, mekkora nyomást jelentett számára a 2021-es berobbanása, és milyen hatással vannak rá a kommentek.