Miért nem írjuk Kijevet Kijivnek, ha Harkovból Harkiv lett?
A külföldi nevek használatára vannak persze szabályok, de nem éppen egyszerűek. Nyelvészkedünk.
Kijev magyar volt és magyar marad. Bocs, Volodimir.
Félreértés ne essék: ez pusztán nyelvészeti, nem pedig politikai válasz arra, hogy immár Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is bevetette magát. Ő is csatlakozott az évek óta zajló – #KyivNotKiev címszó alatt futó – kampányhoz, amely eltanácsolja a külföldi sajtót és politikát az ukrán nevek oroszos formájának használatától. A kampányt még 2018-ban indította az ukrán külügyminisztérium, és a kérés különösen aktuális lett most, amikor az ukránok nem pusztán nyelvüket, hanem függetlenségüket védelmezik az oroszok ellen.
A kérés jórészt meghallgatásra talált. Sok más magyar laphoz hasonlóan a HVG is már Harkivot ír Harkov helyett, és a monarchiabeli Lemberget, a lengyel Lwówot, az orosz Lvovot feledve Lvivet használunk (a régi magyar Ilyvó amúgy sem játszana). Az azonban nem biztos, hogy a fogalommá vált Csernobil ezentúl Csornobil lesz mifelénk.
Kijevvel más a helyzet. Itt nem átírásról van szó, hanem exonimáról. Ez a nyelvészeti szakkifejezés a külföldiek által adott, az eredetitól eltérő – hol fordított, hol torzított, hol egészen más eredetű – neveket jelöli. Sok ilyen van, és nem is szokás vitatni őket: például Bécs, Velence, Varsó, Fokváros, Fekete-erdő, Sziklás-hegység, Alsó-Szászország.