Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Románia stratégiai érdeke, hogy támogassa Magyarországot. Segítse szabadulni az országot attól a függőségtől, amit az orosz gáz jelent.
Bogdan Aurescu román külügyminiszter barátságos, megértő bátyként fogadta Szijjártó Pétert Bukarestben, mint egy bűnbánó, hazatérő tékozló fiút. Sok mindent idéztek a július eleji találkozóval kapcsolatban a magyar sajtóban, pont ezt a mondatot nem hangsúlyozták túl. Pedig rég volt ilyen barátságos hangvételű diplomáciai párbeszéd Magyarország és Románia között.
Szűk fél évnyi orosz–ukrán háború kellett ahhoz, hogy a szívós, tervszerű munkával kialakított rossz magyar–román viszonyt, távolságtartást zárójelbe tegyék a felek. És mindenki belássa, hogy mégiscsak jobb együtt, de legalábbis egymás mellett, mint egymással szemben. Az orosz–ukrán háború nem várt, és aligha remélt egyik következménye lehet a kelet-közép-európai országok egymás felé való közeledése, eddig eredménytelenül szorgalmazott kooperációja. Ez olvasható ki azokból a nyilatkozatokból is, amelyek az Aurescu–Szijjártó tárgyalások után megjelentek.
