„Egyszerre vagyunk biztonsági őrök, pincérek, pszichológusok, takarítók, de még talán szülők is” – ezzel az egy mondattal foglalta össze munkáját a húszas évei végén járó Péter, aki az egyik ultrafapados légitársaságnál légiutas-kísérő.
Ő már hosszú évek óta repül, így hosszabb távú járatokra is beosztják – ez azt jelenti, hogy ha szerencséje van, csak egy oda-vissza utat kell teljesítenie egy nap, ami kilenc és fél órát jelent a levegőben - ehhez már csak azt a körülbelül háromnegyed órát kell hozzáadni, amit az éppen aktuális repülőtéren tölt az utasok kiszállításával és a gép gyors takarításával.
Péter egyike annak a több ezer európai légiutas-kísérőnek, akik leginkább az utasok szeme előtt vannak egy repülőút során. Miközben a pilótákkal a legtöbb utas legfeljebb csak akkor találkozik, amikor a be- vagy kiszállásnál bepillant a fülkébe, a stewardok és a stewardessek azok, akik végig ott vannak és segítenek, legyen az akár egy pohár víz, egy rosszullét – vagy éppen egy kényszerleszállás. Azzal azonban, hogy a légiutas-kísérők valójában mire is képesek a biztonsági bemutatón és a kocsik tologatásán kívül, kevesen vannak tisztában.