Az ELTE-n az emelés után is csak a részmunkaidős aldis keresetekkel vetekszik egy adjunktus alapbére
Az ELTE évek óta vezeti a HVG felsőoktatási rangsorát, ám alkalmazottainak anyagi megbecsültségéből erre nemigen lehetne következtetni. A különböző karok dolgozói hónapok óta a nyilvánosság előtt is küzdenek valódi béremelésért.
Januárban kénytelenek voltak az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) alkalmazottai a nyilvánosságon keresztül is nyomást gyakorolni az intézmény vezetésére, amikor már hónapok óta hiába kérték a bérük azonnali rendezését. Nyílt levelükben felhívták a figyelmet arra, hogy mesterdiplomával, nyelvvizsgával, valamint minimum megkezdett, de inkább befejezett doktori iskolával egy tanársegéd oktatói-kutatói bértábla szerinti alapbére nem éri el a 2023-as minimálbér szintjét, azaz havi bruttó 232 ezer forintot.
A Bölcsészettudományi Kar (BTK) docense, Ferenczi Attila szerint tavaly decemberben a tanársegédek átlagban havi nettó 198 ezer forintot kaptak. Sokkal jobban a következő tudományos fokozatot elért dolgozók, az adjunktusok sem járnak, az ő bértábla szerinti alapfizetésük a garantált bérminimum összegét, a havi bruttó 296 ezer forintot sem éri el – ez az az összeg, amely minimum kijár minden teljes állásban dolgozónak, akinek van középfokú végzettsége. „Az én besorolási bérem annyi, mint egy 20 vagy 25 órában az Aldiban dolgozó bére” – mondja az egyetemen közel 30 éve tanító B. Zsoffay Klára, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának (TÓK) adjunktusa.
650 ELTE-s dolgozó követeli az alapbére rendezését
Először novemberben írtak levelet az államnak és az egyetem vezetésének, de nem kaptak érdemi választ. Most a nyilvánosság előtt követelnek béremelést. Egyre erősödik a tanárok, diákok, szülők tiltakozása, miután az oktatási kormányzat drasztikus lépésekkel próbálja megtörni a jogaikért kiálló pedagógusok ellenállását. Az iskolai akciók összérnek, a mozgalom már az ország mind több részére kiterjed.
Mivel minimálbérnél kevesebbet senki sem kereshet, az ELTE a fizetéseket eddig is kipótolta; az utóbbi években központilag előírt, kétszer 15 százalékos, úgynevezett „munkáltatói döntésen alapuló illetménnyel” tornázta feljebb. Egy baj van az ilyen bérkiegészítésekkel: ahogy adják, úgy elvileg el is vehetik. „Csak az alapbér az, ami stabil” – mondták lapunknak többen is.