Parászka Boróka: Románia odaállt Amerika mellé – és meg is kéri az árát
Európának ebben a felében nincs jó oldal, nincsenek önálló döntésekre, gazdasági autonómiára képes, saját állampolgáraik ellenőrzése alatt álló államok. Rossz és kevésbé rossz függő viszonyok vannak. De a románok legalább nem hazudják, hogy nem lesznek gyarmat. Vélemény.
„Leszünk gyarmat!”
– ez lehetne az országmottó Románia határainál. Aki járt az utóbbi évtizedekben a romániai tájakon, tudja, milyen nehezen tűntek el a Ceausescu-korszak falakra mázolt csasztuskái. Az Éljen a Román Kommunista Párt felirat lassan rohadt, átalakult, és könnyen bele lehetett olvasni bármit. A leglogikusabb az lenne, valóban, ha most az átalakuló betűk ezt rajzolnák ki: Leszünk gyarmat!
Románia történelme és történelmi sikerei erről a tevékeny gyarmatosulásról szóltak. Mindig a legtaktikusabban, legfegyelmezettebben és legravaszabbul kiválasztani, kivel szövetkezik ez az ország, és ebből a legtöbb hasznot kisajtolni.
Románia például úgy tudott az Egyesült Államok majdnem baráti államává válni még a hatvanas-hetvenes évek fordulóján, hogy része volt a szocialista tömbnek. Románia – Magyarországgal ellentétben – taktikusan úgy döntött, nem vonul be Csehszlovákiába, kimarad ebből a vállalhatatlan, kínos buliból. Hálából és/vagy kényszerből, Nixon elnök azonnal felismerte Ceausescuban (az akkor még csak csíraállapotban lévő diktátorban) a partnert, és először oda látogatott a kelet-közép-európai térségben. Ceausescu rögtön vissza is látogatta kétszer: az a rendszer egészen biztosan nem épült volna úgy ki a hetvenes években, ha nincs hozzá amerikai segítség.
![](https://img.hvg.hu/Img/b2dea50fcee14f6eb810034566fbfb2e/6888241f-0199-4114-9ae2-6775242b5d5c.jpg)