Nagy pénzekről okosan: Néhány tipp, hogyan ügyeljen a családi vagyonra
Az ismert mondás szerint az első generáció megteremti, a második megörökli és fenntartja, a harmadik feléli a vagyont. Mit tehetünk családfőként azért, hogy ne így végződjön a történet? És milyen szerepe lehet ebben a folyamatban egy pénzügyi szolgáltatónak? Európa nyugati felében már bevett gyakorlatnak számít a családi vagyonkezelés, ami segíthet leküzdeni a generációváltás anyagi oldalának számos buktatóját. Generációs eltérések a mentalitásban és más történelmi örökség – nagyjából erre a két tényezőre vezethető vissza, amiért a családi vagyonkezelés Magyarországon még nem terjedt el.
Nyugat-Európa országaival ellentétben, ahol számos történelmi múltra visszatekintő családi vállalkozás prosperál, Magyarországon nincsenek évszázados családi bizniszek és magánvagyonok sem. A történelmi sajátosságokból fakadóan nálunk a kilencvenes években nyílt meg igazán a lehetőség az érdemi családi tőkefelhalmozásra. Ennek pedig egyenes következménye, hogy ezeknek a vállalati és magánvagyonoknak a többsége ma még az első generáció kezében van.
Habár az alapítók részéről egyre gyakrabban nyilvánul meg a szándék az utódok bevonására a pénzügyi döntésekbe, a jellemzőbb azonban mégis inkább az, hogy a vagyon felhalmozását megkezdő családfő addig viszi a vállalkozást és intézi a magánvagyonnal kapcsolatos ügyeket, amíg ereje engedi. Részben elhivatottságból, mivel ő építette fel, így egyfajta erkölcsi kötelességnek is érzi. Részben viszont kényszerűségből, mert nem minden esetben talál megfelelő utódot.
Ennek egyrészt generációs okai vannak, hiszen egy fiatalabb, új szemléletet elsajátító embertől aligha várható el, hogy mindenben az eredeti elképzelést és vonalat vigye tovább. Másrészt ez a diszkrepancia részben módszertani hiányosságokra is visszavezethető: miközben egy olasz családi vállalkozás esetében több tíz vagy akár száz év alatt kicsiszolódott annak a módja, hogy kell átadni és átvenni a stafétát mind a céges, mind pedig a családi vagyonnal összefüggő ügyekben, nálunk ennek még nem igazán alakult ki a gyakorlata.
Ezért aztán az első generáció nehezen, vagy nem szívesen adja ki a kontrollt a kezéből, miközben az családtagok nem is feltétlenül éreznek elhivatottságot, hogy a családfő örökébe lépjenek. Ennek sokszor az az eredménye, hogy vagy maga az alapító száll ki exittel a családi cégből, vagy pedig az örökösök adják el azt a családfő halála után. A hazai helyzetet nem könnyítette meg az sem, hogy egészen az utóbbi időszakig a jogrend sem igazán kedvezett a zökkenőmentes átmenetnek, de a jogszabályalkotó azóta megkönnyítette a vagyontranszfer folyamatát többek közt a bizalmi vagyonkezelés intézményének, vagy akár a vagyonkezelő alapítványok létrehozásának lehetőségével.
2018-as cikkünk a családi vállalkozások sikerességéről:
Itt a recept: magyar kutatás szedte pontokba, miért sikeresebbek bizonyos családi vállalkozások a többinél
A magyar családi cégek jó része 1989 után alakult, így most utódlás előtt állnak, de jellemzően nem tudják, mi legyen a választott kimenet - és azt sem, hogy ki legyen az utód. A gazdasági szervezetek többsége családi vállalkozás, súlyuk nyomán jelentős a GDP-hez való hozzájárulásuk, illetve a foglalkoztatottságban betöltött szerepük.