Színes forgatagként mozognak a politikusok Észak-Afrikában, ráadásul a helyzet olyan gyorsan változik, hogy talán még a szereplőket is meglepi néha. Emmanuel Macron francia elnök a napokban fogadta Szaid Csengriha algériai vezérkari főnököt, aki alighanem a legnagyobb hatalmú tábornok a diktatórikus rezsimben.
A vizitre válaszul francia küldöttség érkezett Algírba, ami már nem is annyira szokatlan, hiszen tavaly októberben Elisabeth Borne miniszterelnök járt az észak-afrikai országban – ahova csaknem az egész kormány elkísérte őt –, hat héttel korábban pedig Macron látogatott el Franciaország egykori gyarmatára.
Ritkán látott kűlsőségek között fogadták az összeurópai vezető szerepét ambícionáló francia elnököt Washingtonban a héten. Biztonságpolitikai kérdésekben több az egyetértés a két ország között, mint gazdaságiakban, de a súrlódások hangsúlyozása helyett most erőt akartak demonstrálni a régi szövetségesek.
Holott
egy éve Macron még idejétmúlt rendszernek nevezte Algériát,
ahol 2019-ben igencsak vitatott körülmények között választották elnöknek Abdelmadzsid Tebbúnt. Párizs egyúttal az emberi jogok durva megsértése miatt csökkentette a francia vízumok számát az algériaiaknak. Válaszul az algériai kormány visszahívta párizsi nagykövetét, és kitiltotta légteréből a francia katonai gépeket. A gyarmati múlttal is terhelt kapcsolatok változásának jegyében viszont a múlt hónapban Macron Újjászületés pártjának EP-képviselői már abban segítettek, hogy az Európai Parlament csak Marokkót – Algéria riválisát – ítélje el az emberi jogok megsértése miatt.
2022 óta tart az orosz-ukrán háború. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.