Minden kövét ismerem az utcának, tudom előre, melyik pontjánál tör ki a frász, megvan, hol csodálkozom el azon, mennyire hangulatos is lehetne ez a környék, mindig ugyanott megyek át a túloldalra, arra is emlékszem, hol kezdett el követni az a szerencsémre szerencsétlen rabló, aki épp akkor akarta kitépni a kezemből a táskám, egy igazolással, ami kellett ahhoz, hogy terv szerint el tudjak költözni onnan.
Ennek lassan tizenöt éve, nem sokkal később tényleg elköltöztem a kerület másik végére, a táskám azóta is megvan, a Práter utca pedig az eltelt időben is egyszerre volt folyamatos változásban és maradt mégis változatlan. És akárhányszor arra járok, most is kitör a frász, most is átmegyek a túloldalra és megcsodálom a fákat, de csak most jöttem rá: ez az utca őrzi Budapest egész történelmét.
A Bókay utca és Práter utca sarka napjainban és 1976-ban
Veres Viktor / Fortepan-Rubinstein Sándor 1976
Jó, el kell ismerni, ez a történelem igen sok dózerolással járt, ha azonban az Illés utca felől indulunk el a bő kilométeres útra, mindjárt megláthatjuk azt, miért is élt túl a Práter utca mindent az elmúlt évtizedekben: az enyhén lejtő útról szépen rajzolódik ki a Gellérthegy tetején a Szabadság-szobor – a legnagyobb városrendezést is túlélte ez a szép ív.
De menjünk vissza abba az időbe, amikor még azok a házak se álltak, amelyeknek a ledózerolásáról egy tollvonással döntöttek a szocializmus idején.
