Fellélegezhetünk? Na ne! - Surányi György elemzése a HVG-nek a jegybanktörvény tervezett módosításáról

Zöld utat adott a Magyar Nemzeti Bank tőkehiányának tervezett kezeléséhez az Európai Központi Bank (EKB), amit az ötletgazda szeptember 4-én így üdvözölt: „A Pénzügyminisztérium – az MNB egyetértésével és támogatásával – a magyar jegybanktörvény jegybanki veszteségek térítéséről szóló részének módosítását kezdeményezte. A változás igénye azért merült fel, mert az európai országokat áttekintve a jelenlegi magyar szabályozás az egyik legszigorúbb.”

Már csak az a kérdés, vajon megszabadult-e a költségvetés a veszteség közvetlen, évekre elcsúsztatott megtérítésének – szakmailag teljesen téves – rémétől. És hogy a javasolt változtatás mennyire szakszerű, mennyire, milyen mértékben időtálló, vagy csupán lélegzetvételnyi időt biztosít-e? Mindenképpen értékelhető, hogy az EKB – szakítva eddigi ortodoxiájával – elfogadta, hogy a jegybanki veszteséget, legalábbis rövid távon, nem kell adófizetői forintokból kiegyenlíteni.

Ám ezen túl nincs ok örömre.

Hiszen az EKB olyan javaslat mögé állt be, amely csak árnyalatokban jobb az eredeti változatnál. Utóbbira már tavaly felhívtam a figyelmet – hiába –, amikor a jegybanktörvény előző módosítása folyt, és a Pénzügyminisztérium szakmai észrevételeket várt (Portfolio.hu, 2020. november 30.). A helyzet a most tervezett változtatással sem lenne jobb; ennek lényege, hogy ha tőkehiány keletkezik, azt elegendő a jövőben, középtávon az MNB-ben keletkező profittal, ennek hiányában a költségvetésből ellentételezni.

Csakhogy nem az a baj, amit az MNB és a pénzügyi tárca állít, hogy a mai törvény nagyon szigorú; hanem az, hogy szakmailag hibás, amin a módosítás sem változtat, és a végrehajtása károkat okozhat.

Működhet évekig tőkehiányosan a Magyar Nemzeti Bank?

A Pénzügyminisztériumnak százmilliárdokat kellene költenie a jegybank feltőkésítésére, azonban erre egyetlen forint sincs a jövő évi költségvetésben. Inkább a jegybanktörvényt módosítják, amelyről hamarosan tárgyalnak az Európai Központi Bankkal. Bármilyen megoldás születik, a számlát végül az adófizetők állják.

A törvény előterjesztőit leszámítva az már tavaly, sőt évek óta nyilvánvaló volt, hogy a jegybankok negatív tőkével is képesek hatékonyan működni – és nem csak átmenetileg. Ezt itthon csak azóta ismerik el nyilvánosan, hogy a költségvetést mentesíteni kívánják a veszteségtérítés terhe alól. A mostani javaslat nem más, mint ennek a tézisnek az elfogadása. De sajnos ez a megközelítés önmagában véve kevés – és tarthatatlan.