A mű
Kortárs művészeti tárgyú cikkeink, interjúink itt olvashatóak. A HVG Kiadó művészeti lapja, A mű itt elérhető.
| Nem tudjuk pontosan, mire gondolhatott Csák János kulturális én innovációs miniszter, amikor nemrégiben arról beszélt, hogy itt az ideje a nagyobb privát szerepvállalásnak a kultúra terén. Mecenatúrára? Vagy simán csak az állami felelősségvállalás fokozatos eltűnésére? Mindenesetre a budapesti Hold utcában, az egykori piac épületében elég szemléletes példát láthatunk arra, hogy a magánpénz miképpen vehet részt a kultúrában, ami ráadásul még innovatív is. A Light Art Museum (LAM) ugyanis egy magánalapítású művészeti intézmény. A név kétségkívül hangzatos, és elsőre turistalátványosságot sejtet.
A 2023-as orvosi-élettudományi Nobel-díjat másodmagával, kollégájával, Drew Weissmannal elnyerő tudós már 2021-ben, Nobel-díj nélkül is bő másfél „nobelnyi" pénzt kapott számtalan más rangos díjával. A tudományos díjakkal járó pénzek amúgy szeszélyesen oszlanak meg, és nem is mindig azokhoz jutnak, akikhez kellene. Ráadásul hátrányban vannak a nők. Számolgattunk - 2021.
Pedig az intézmény tevékenysége alapján az elnevezésben szereplő mindhárom szó validálható. A LAM nemcsak kiállításokat mutat be, hanem gyűjteményt is épít – azaz múzeumként kötelezi el magát, célja, hogy azzá váljon. A művészet emlegetése is helytálló itt, nem a fesztiválok projekcióalapú, vizuális bravúrjait láthatjuk a Hold utcában, hanem valóban műalkotásokat, amelyek persze egyfajta határterületen mozognak: a technológiai innováció, a kutatás, a design gondolkodás, a tervezői logika és a képzőművészet közös zónájában.
A fény pedig, ugyebár önmagáért beszél, noha mégiscsak ez az a pont, ahol megállhatunk töprengeni. A LAM fényalapú munkákkal foglalkozik, fényművészettel, de hogy mi is a fényművészet és „tárgya”, a fény – azon kívül, hogy egyszerre részecske és hullám –, az a művészek által használt technológia folytonos és gyors változásának köszönhetően állandó újradefiniálásra szorul.
