Gyakran képzeljük el úgy az államcsődöt, mint amiben tömegek nem jutnak hozzá a bankban tartott pénzükhöz, zavargásokba torkolló gigantikus tüntetések zajlanak, és minden megtakarítás elveszti az értékét, pedig valójában nem csak így nézhet ki, ha egy ország fizetésképtelenséget jelent. De akkor pontosan mit vesz észre az átlagember az államcsődből, és hogyan lehet ebből a helyzetből kikeveredni?
Államcsőd. A világ szerencsésebb részein, ahol már évtizedek óta nem volt totális gazdasági összeomlás, gyakran dobálózunk ezzel a szóval úgy, mint ha egy-egy ritka ügyetlen kormányzati gazdaságpolitika miatt máris itt tartanánk. Más, pechesebb helyeken – ebben főleg Latin-Amerika jár az élen – nagyjából minden generációra jut egy-két államcsőd, aztán valahogy mégis elevickélnek ezek az országok is.
Mi, magyarok azért is vagyunk nehéz helyzetben az államcsőd értelmezésével, mert a nyelvünkben a csőd szót általában a céges értelmében szoktuk használni. Ráadásul gyakran a felszámolással keverjük össze: mintha gyakorlatilag vége lenne a vállalat működésének. De minimum szigorú külső kontroll alá kerül, és az egyetlen feladat a hoppon maradt hitelezőket kifizetni. Az állam esetében természetesen nem lehet szó arról, hogy mondjuk Argentína egyszer csak bezárjon és megszűnjön létezni, a hitelezőnek pedig odaadja Messit és a pápát. Nyilván az élet megy tovább, az emberek egy államcsőd másnapján is szeretnének dolgozni, fizetést kapni és felvenni pénzt a bankszámlájukról, a kormány is marad hivatalban, és nekiáll dolgozni azon, hogy valamiképp normalizálja a helyzetet – a kérdés az, hogy hogyan.
Leggyakrabban kiabálással, sértegetéssel, káromkodással és becsmérlő fenyegetéssel találkoznak a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet dolgozói, de előfordul, hogy a hozzátartozók vagy a betegek leköpik, megrúgják, fellökik vagy szexuálisan inzultálják őket.
A biztos pártválasztóknál 44-37-re vezet a Tisza a Fidesszel szemben, a Mi Hazánknál viszont erősen rezeg a léc a kutatás szerint.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
A kormányzati beruházási ügynökség ajánlgatott nekik két óriási területet a szomszédos Csomád külterületén.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A Messinai-szoros alig pár kilométer, ennél jóval hosszabb hidat is képesek már építeni a szakemberek.
