Csizmadia Ervin: Orbán Viktor nem azért került szembe Európával, mert populista
8 perc
2023.11.14. 07:30
Szerzőnk álláspontja szerint, ha a magyar miniszterelnök és Európa konfliktusát vizsgáljuk, akkor azt célszerű a magyar politikai hagyomány felől, a rendszerváltás körül történteket is felidézve vizsgálnunk, értelmezve azt is, miről szól ma Nyugaton és idehaza a politika – és szűkebben a pártpolitika. Vélemény.
A politikában a legnagyobb konfliktusok mindig határhelyzetekben lépnek fel. Amikor a politikában, úgymond, nyugalom van, a konfliktusok könnyebben kezelhetők és intenzitásuk sem olyan nagy. Most egy olyan konfliktusról szólnék röviden, amely Magyarország szempontjából is roppant érdekes. Sőt. Ha ezt a konfliktust mélyebben megvizsgáljuk, és megértjük, talán közelebb jutunk annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy Orbán Viktor miért került szembe Európával.
Természetesen erre a kérdésre adható mindenféle leegyszerűsítő válasz, de ezeket most nagy ívben elkerüljük. Nem tekintjük ugyanis mély válasznak, ha azt mondjuk, hogy Orbán kilépett a demokráciából, és immár nem demokrata politikus. Hozhatnánk még ilyesféle indoklásokat, de ezek a tautológia körébe sorolható válaszok.
Ellenben a pártosodás, illetve a pártok funkciója felől nézve már találhatunk érdemibb magyarázatot. Ahhoz, hogy ezt a témakört kontextusba helyezzük, egészen a kelet-közép-európai demokratizálódás kezdeteihez kell visszamennünk.
Ez a folyamat a Nyugat-Európában akkor honos szemlélet kelet-közép-európai átültetését jelentette, s ezen belül elsősorban azt, hogy a demokrácia jó dolog, és minden további nélkül bevezethető a szovjetrendszerből kiszabaduló államokban is. Ez eddig világos. Nem volt azonban ilyen egyértelmű üzenete a pártokra vonatkozó nyugati tanításoknak. Ami átjött ezekből, az az, hogy pártokra természetesen szükség lesz az új demokráciákban is, sőt a többpártrendszer keretei között kialakulhat egy ugyanolyan versenypálya, mint amilyen Nyugat-Európában rég óta működik.
Csizmadia Ervin: Megismerni a liberalizmust - egy nyugati szupereszme változó céljai és adaptációi, 2. rész
Az 1990-es rendszerváltás utáni 32 évet tágabb perspektívából vizsgálja szerzőnk kétrészes véleménycikke, mely arra fókuszál: hogyan formálódott a nyugati fejlődésben meghatározó szerepet játszó liberalizmus ezekben az évtizedekben, és milyen annak az itthoni adaptációja. A második részben a liberalizmus hazai története kerül terítékre.